Fűnyírás, flexelés, kakaskukorékolás – a kommentelők jól megmondták a magukét!

Kertvárosi övezet, idilli reggel: a szomszéd baromfiudvarából már hajnalban belehasít a levegőbe a kakaskukorékolás. Tiszta időben pedig még a hang is jobban terjed. Nem mondom, hogy sosem ébredek fel rá, de valahogy mégis nosztalgiát hoz elő belőlem. Gyermekkorom vidéki reggelei nagymamámnál ott lapulnak egy-egy harsányabb kukorékolásban. És ha esetleg idegesítene is a vidéki zaj, a gondolat, hogy az idő nekem dolgozik, a kakas pedig előbb-utóbb a fazékban végzi, egyből megnyugtat.

Ugyan ki akarna emiatt a szomszéddal pörölni? A másik nyomós indok, hogy ne szóljak a szomszédnak, ha zavar a baromfiudvar zajongása, hogy a kakaspörkölt-meghívásokat sem szeretném kockáztatni. De vajon mindenki ilyen romantikus lelkesedéssel viseltetik a vidéki zajok iránt? A közösségi oldalunkon indult vita alapján sokan sokféleképpen élik meg a kukorékolás, fűnyírás, kutyaugatás Bermuda-háromszögének harmóniáját. Az érvek és ellenérvek színes palettájából válogathatunk a téma kapcsán, de előbb vessünk egy pillantást a szabályokra.

Vidéki zaj – a kakastartás és fűnyírás szabályai

A baromfik zártan tartása az Országos Főállatorvos 4/2020. számú határozata szerint kötelező Magyarországon. Ez azt jelenti, hogy a szárnyasokat olyan kifutóban kell tartani, amit erős madárháló véd, vagy zárt épületben kell elhelyezni őket. A cél a madárinfluenza terjedésének megakadályozása. Ha a szomszéd kakas túl közel van és túl hangosan kukorékol, ellenőrizni kell, hogy megfelel-e ezeknek az előírásoknak. Persze ez a szabály nem érinti közvetlenül a kukorékolás idejét – a kakas sajnos akkor énekel, amikor neki tetszik.

A zajos reggelek másik főszereplője a fűnyíró – a fűnyírás, szintén szabályozott tevékenység. Szekszárd város zajrendelete alapján magánszemélyek a háztartási igényeket kielégítő, zajjal járó tevékenységeket – például a fűnyírást –, csak bizonyos időszakokban végezhetnek. Nyáron hétköznapokon reggel 7 óra után, hétvégén pedig 9 óra után lehet indítani a fűnyírót. Télen a határidő szigorodik, 19 óra után semmilyen zajos tevékenységet nem lehet végezni. Vasárnap a 12 és 16 óra közötti idő is csendrendelet alá esik.

Flexelés, fűnyírás és tolerancia

„A kakasnak az a dolga, hogy kukorékoljon, a füvet le kell nyírni, ha megnő, a szemetet el kell vinni, hogy ne fulladjunk bele. Ennyi” – írja Zsuzsanna a témához a közösségi oldalon. Tímea frappánsan summázza: „Költözz akkor a Holdra, ott majd nem zavar senki.” Viktória pragmatikusan mondott véleményt: „Falun élünk, ettől vidék. Számomra a nagyváros zaja sokkal rosszabb volt, amikor Bp-en éltünk.” Gábor pedig bölcsen hozzátette: „Éjjel kettőkor is folyamatos volt az autós forgalom Budapesten. Itt miért zavarna a zaj?”

Lívia inkább a kutyaugatás miatt akad ki: „Az este 8-kor órákon át ugató kutya jobban zavar, mint a kakas.” Györgyi viszont specifikus problémával küzd: „Negyed 3-tól kukorekol a szomszéd kakasa az utcai lámpa alatt. Ezek ám a pihentető éjszakák!” Boglárka megjegyezte: „A favágás flexeléssel vasárnap reggel 7-kor zavaró, de máshogyan is. Kiskoromban a panelban a felettem lévő szomszéd faklumpája és húsklopfolása kb. ugyanaz volt.”

Zajos idill

A kommentek tanulsága? A vidéki zaj nem probléma, hanem az élet természetes velejárója –  feltéve, hogy van egy jó adag humorérzékünk és toleranciánk. Ahogy János megjegyezte: „Élni és élni hagyni – ez a módi az utcánkban.” 

És valóban, ha már választani kell, bizonyára a többség sokkal inkább a kakaskukorékolásra és fűnyírás zajára ébredne, mint egy nagyvárosi dudakoncertre.