Egy apáca festette a felújított kápolna egyedi stációképeit

A 650 lelkes Tolna vármegyei faluban kereken ötven esztendeje, 1974-ben szentelték fel a lakóépületből átalakított imaházat. Udvarán hagyományos, ácsolt harangláb, mögötte szántóföld, a vasútig. Az imaház – hivatalos nevén Szent István király-kápolna – berendezése egyszerű: elöl, egy kis emelvényen áll az oltár, hátul, egy másikon a harmónium. A pap és a kántor „működési területe” között, bordó kárpittal ellátott, fémvázas székek szolgálják a hívők kényelmét. Az egyik oldalfalon a keresztút képei láthatók, amelyeket egy apáca, az egykori kalocsai iskolanővér, Szentgyörgyváry Mária Palládia festett, vélhetően a hetvenes években.

Példás együttműködés az önkormányzattal

Az egyház és az önkormányzat példás együttműködése tapasztalható a faluban. Nincs központi ukáz, se mondvacsinált pr-humbug; egyszerűen magukénak érzik, feladatuknak tekintik az önkormányzati vezetők az imaház és környéke rendben tartását.

– Mi vittük végig több lépésben, több pályázati forrásból a külső-belső felújítást – mondja Orbán Zsolt polgármester. – Összesen több mint húszmillió forintot fordítottunk rá az elmúlt években. A karbantartást, a fűnyírást is mi végezzük.

Hittel és tenni akarással valóra váltható a remény

Advent második vasárnapja. Nagy Norbert esperes-plébános celebrálja a szentmisét. Mindössze négy asszony vesz részt a szertartáson. Lakosságarányosan körülbelül ennyi a hitgyakorló más településeken is a keresztény Európában.

A lelkipásztor meggyújtja a második gyertyát az adventi koszorún; ég a remény lángja. Erőteljesen. Arról beszél a pap, hogy a remény bizonytalan, törékeny dolog, de hittel és tenni akarással elérhető, hogy valóra váljon. A Szentírás arra szólít fel, hogy életünk hegyeit-völgyeit simítsuk el, útjainkat egyenesítsük ki, és tüntessük el a felhalmozódott göröngyöket, vagyis oldjuk meg a halogatott, sokszor magunk okozta problémáinkat. Az ember sajátossága a remélőképesség. Öröme is csak neki van a földi teremtmények közül, ha reményei beteljesednek.

A vármegye legfiatalabb misézőhelyei

Majorokban nem volt szokás templomot építeni. Az ott lakó béresek bejártak a falvakba, városokba a vasárnapi misékre. Fácánkert 1936-ig Simonmajorként szerepelt a nyilvántartásokban. Azt követően vált önálló községgé. Lakossága többsége katolikus. A hitgyakorlás céljára, ha nem is templomot, de egy imaházat biztosított az egyház 1974-ben. (Azelőtt magánházaknál rendezték a szertartásokat.) Ez – a Szent István király-kápolna – Tolna vármegye harmadik legfiatalabb katolikus miséző helye.

Stációképeit egy apáca, Szentgyörgyváry Mária Palládia festette. A dunaszentgyörgyi Szent György vértanú-templom 1996-ban, a gunarasi Nagy Szent Gergely-kápolna 2010-ben épült. Előbbi stációképei a faluban élő képzőművész Sebestyén Gáspár alkotásai, utóbbiban pedig sokat dolgozott az egyvonalas rajzairól ismert grafikus, Simon András (A finanszírozó egy dombóvári cégvezető, Papp Zoltán volt). Tartanak katolikus istentiszteleteket a pörbölyi Szenet László ökumenikus kápolnában is, melyet 2012-ben adtak át.