Vecsei H. Miklós összebalhézott a rendezővel, így lett belőle Rómeó

Vecsei H. Miklós emlékezetes módon jelentkezett a színművészeti egyetemre. A felvételi vizsgán tizenöt verset kellett betéve tudnia, ám csak tizenegy verssel a tarsolyában érkezett a felvételire. A segítőkész titkárnő biztatására felírt gyorsan még három általánosan ismert művet – Bóbita, Himnusz, Miatyánk – a jelentkezési ívre. Negyedikként, jobb híján, egy Illés Béla nevű labdarúgó légből kapott, Koszorú című versét, abban a hiszemben, hogy ezt úgysem kéri a mintegy negyven Kossuth-díjasból álló bíráló bizottság. Marton László rendező – későbbi atyamestere – betekintett a papírba, felnézett és azt mondta a szépreményű fiatalnak: Illés Béla, Koszorú.

Vecsei H. Miklós és Balla Gergely, egymást erősítve

Ezt a történetet is közre adta a Léleképítő legutóbbi állomásán Vecsei H. Miklós Junior Prima-díjas magyar színész, a tavaly bemutatott, Semmelweis című játékfilm főszereplője. Másodmagával érkezett a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. támogatásával zajló, értékrend erősítő rendezvény helyszínére, azaz a Szekszárdi Garay János Gimnázium dísztermébe. Elkísérte őt barátja, a rendezvényen közreműködő Balla Gergely, a Platon Karataev együttes énekese, gitárosa, zene- és szövegírója. Dr. Tóth Csaba Attila házigazda bejelentette, hogy a duó a tervek szerint a jövő év április 13-án együtt lép fel Szekszárdon, betekintést engedve József Attila költészetébe. Vecsei H. Miklós szuggesztív, székhez szögező előadásmódja és Balla Gergely gondolatgazdag szerzeményei hallatán az már most megjósolható, hogy a közönség különleges élményben részesül. Pontosan így történt ez a Léleképítőn is.

Kegyes csalás, ami meglepő sikert hozott

De miként is folytatódott az egykori felvételi eljárás? Vecsei H. Miklós a kért vers gyanánt egy akkori kedvenc zenekarának egyik dalszövegét kezdte el szavalni, időnként egy-egy sorban elhelyezve a koszorú szót. Meggyőző lehetett, hiszen felvételt nyert a színművészeti egyetemre. 

– Az első félévben voltak sikerélményeim, de utána négy évig egyáltalán nem – érzékeltette az intézményben uralkodó légkört, a pedagógiai gyakorlat eredményét.  – Azt nem is nagyon vették emberszámba, aki nem volt a tehetség furcsa állapotában. 

Ezt nem jelenti azt, hogy ne érték volna katartikus emberi-szakmai élmények. Elsős korában megtekintette a Bárka színházban a beregszászi Illyés Gyula társulat vendégjátékát. A csapat A szarvassá változott fiú kiáltozása a titkok kapujából című Juhász Ferenc művet adta elő, Törőcsik Mari és Trill Zsolt főszereplésével. Vecsei H. Miklós a darab végén azt nyugtázta, hogy az élmény hatása alatt együtt zokog a közönséggel.

– Ebben a pillanatban tudtam, hogy nekem mégiscsak van hivatásom – osztotta meg felismerését.

A nagy csalódás és a váratlan fordulat

Hivatásos színészi pályafutását Debrecenben, a Csokonai Színházban kezdte. Úgy tűnt, hogy A Mester és Margarita című darabban megkapja Hontalan Iván, a regény egyik meghatározó alakjának szerepét. De mire a városba ért, már csak a tizenhat tagú gyűlés egyik tagja, Foka szerepe maradt meg számára, egyetlen mondattal.

Másnap telefonon kereste Gemza Péter, a színház művészeti igazgatója. Vecsei H. Miklós szinte biztos volt abban, hogy az incidens miatt a vezető eltanácsolja őt az intézménytől. Ehelyett azonban ezt hallotta a vonal túloldaláról:

 Vecsei H. Miklós – Szikszai Rémusz rendező közreműködésével – így indult el a pályán. A Rómeó és Júlia nagy sikernek bizonyult. Itt merült el első alkalommal a teljes átélés állapotában.

Nemecsek szerepében szó szerint lubickolt

Később a már említett Marton László hívására visszatért a fővárosba, és a Vígszínház társulatának lett tagja. A Pál utcai fiúk című darabban Nemecsek Ernőt alakította, összesen kétszázhetvenkilenc előadáson.

– A regényben háromszor fürdetik meg Nemecseket – idézte fel Molnár Ferenc alkotását. – Így én öt év alatt háromszor kétszázhetvenkilenc alkalommal fürödtem. Ha ezt otthon nem is tettem volna, akkor is megfeleltem volna az alapvető higiéniai elvárásoknak – váltott ki nagy derültséget a közönségből.

Megemlítette azt a mozzanatot is, amikor Marton László instrukciójának megfelelően az előadás végén a Pál utcai fiúk és ellenfeleik, a vörösingesek egymásba kapaszkodva, együtt éneklik el a Mi vagyunk a grund című dalt. Az ezerkétszáz főnyi közönség felállt, és mindenki könnyes szemmel érezte át: nincsenek Pál utcaiak és vörösingesek, hanem magyar emberek vannak.

A közös átélés maradandó ereje

Ezután jutalomjátékként megrendezhette József Attila estjét. A Mondjad, Atikám! már nyolcadik éve szerepel a repertoáron. Emellett más nagy szerep is megtalálta őt. Két éve Koltai Lajos rendező kérte fel új filmjének címszerepére. Ez volt a Semmelweis.

– Amikor az emberek átélnek közösen valami nagyon mély dolgot, jelen esetben ezt a filmet, akkor akármi történik velünk az életben, mi össze leszünk kötve – emelte ki hivatásának különleges emberi hozadékát. – Nekem nagy szerencsém van. Akadnak olyan pályatársaim, akik egész életükben nem kapnak olyan szerepeket, mint amilyeneket én kaptam. Végezetül Radnóti Miklós versének idézése után kijelentette: – Boldog ember vagyok, és ez olyan kevés embernek adatik meg a mi pályánkon.

A Léleképítő ezen előadása immár megtekinthető a legnagyobb videó megosztón. A következő rendezvény december 9-én, hétfőn 18 órai kezdettel lesz a szokásos helyszínen, azaz a Szekszárdi Garay János Gimnázium dísztermében. Ekkor Uzsalyné dr. Pécsi Rita neveléskutató, az Apor Vilmos Katolikus Főiskola tanára tart előadást Rejtett tartalékaink – krízis idején címmel.