Hídépítő országgyűlési képviselő szeretne lenni dr. Csibi Krisztina

A választókerületben élőktől olyan impulzusokat kapott, amelyek segítségével hatékonyan és eredményesen tud dolgozni. Már most látja a megoldandó feladatokat, tudja, hogy hol van szükség infrastrukturális fejlesztésekre, épületfelújításra, útjavításra, munkahelyteremtésre vagy éppen a helyi közösségek megerősítésére. Mint fogalmazott, elszántsággal, közös akarattal, összefogással megteremthetjük annak a feltételrendszerét és gyakorlatát, hogy a lakókörnyezetünk igényesebbé tétele, a szolgáltatások bővülése és a lelki-szellemi életünk élénkítése egyszerre megtörténhessen. Dr. Csibi Krisztina a Fidesz-KDNP jelöltjeként száll harcba vasárnap a Tolna vármegyei 2. számú egyéni országgyűlési választókerületben az időközi választáson.

– Mi úgy számoltunk, hogy a választókerület minden településén járt legalább egyszer a kampány során. Megéri ennyi befektetett energia? Ez az út vezethet a sikerhez?

– Volt egy ígéretem rögtön a kampány legelején, hogy a választókerületnek mind az ötvennyolc településére legalább egyszer eljutok – felelte a hírportálunknak adott interjúban dr. Csibi Krisztina, a Fidesz-KDNP országgyűlési képviselőjelöltje. – Ez meg is valósult, sőt nagyon sok helységbe többször is visszatértem. Szerintem ez egy jelöltnek, illetve képviselőnek feladata, munkájának a velejárója, hiszen a választókkal való minél több találkozás révén ismerhetem meg leginkább a gondjaikat, a kihívásokat, amelyek előtt állnak; a tőlük kapott impulzusokkal tudok a leghatékonyabban és legeredményesebben dolgozni velük, értük. Sokakkal találkoztam, köztük régi ismerősökkel és többekkel most először. Megfordultam polgármesteri hivatalokban, közintézményekben, számos közösségi rendezvényen, közéleti fórumon, kulturális eseményen vettem rész, szociális otthonokat, szervezeteket látogattam, családokat kerestem fel. Mindenhol szeretettel, bizalommal fogadtak, és remélem, senkiben sem maradt kétség afelől, hogy nekem az a legfontosabb, ami az itt élőknek fontos.

– Milyen tapasztalatokkal, ismeretekkel gazdagodott a városokban, falvakban kampánykörútja során? Hogyan élte meg ezt az utazást lelkileg, fizikailag?

– A kampány időszaka több szempontból is sajátos volt. Eleve azért, mert egy sajnálatos tragédia tette ezt szükségessé, másodsorban a rendelkezésre álló idő is rendkívül rövid volt, ráadásul ennek egy jelentős része az adventi, karácsonyi és újévi időszakra esett. Fizikailag sokszor éreztem, hogy fel kell töltekeznem, de a szeretet, amit az emberektől kaptam, erőt adott. Természetesen voltak elképzeléseim, hogy milyen igények merülhetnek fel, milyen ötletekkel találkozom majd a körzetben, és ez a kampány során lényegesen letisztult. Most már konkrétan látom a megoldandó feladatokat, tudom, hogy hol van szükség infrastrukturális fejlesztésekre, épületfelújításra, útjavításra, munkahelyteremtésre vagy éppen a helyi közösségek megerősítésére – hogy csak néhányat említsek az előttünk álló teendők közül. Nagyon várom a közös munkát. Összefogással hazánk egyik legszebb térségét megtarthatjuk az egyik legsikeresebb térségnek is.

Potápi Árpád János tanítása követendő példa

– Kiváló kapcsolatot ápolt Potápi Árpád Jánossal. Mikben volt a legnagyobb hatással Önre az októberben elhunyt országgyűlési képviselő és nemzetpolitikai államtitkár?

– Őszinteség, közvetlenség, alázat jellemezte őt. Ezek követendő példák. Mindenre pontos rálátása volt, mindenről megvolt a maga határozott elképzelése és ahhoz ragaszkodott. Tudta, miben hogyan lehet a leggyorsabban, leghatékonyabban, legcélravezetőbben eredményt elérni. Szerette a saját kezében tartani a dolgokat. Eltántoríthatatlan és befolyásolhatatlan volt, de nem rugalmatlan. Önálló volt, de tudott alkalmazkodni. Az idő rendre őt igazolta. Senki sem vitatja: a sikere legfőképpen a személyiségéből fakadt. Egy ilyen mester mellett dolgozni, látni bele a közéleti „szakmába” közel három évtizeden át ideális iskola. Ennek az iskolának a tanítványaként valami megközelítőt, valami hasonlót szeretnék felmutatni magam is.

– Ha sikerrel jár vasárnap, hogyan tervezi folytatni az elődje által megkezdett munkát? Vannak már konkrét tervei? Milyen jövő előtt állhat Dombóvár, Bonyhád és az őket körülvevő kistelepülések?

– Mindenekelőtt arra kell a figyelmünket fordítanunk, hogy a megkezdett projektek sikeresen befejeződhessenek és aztán újak is elindulhassanak. Nagyon fontos feladatomnak tekintem a helyben maradást, a fiatalok itt tartását segítő programok, kezdeményezések ösztönzését, felkarolását, azok közvetítését a kormányzat megfelelő szakterületei felé. Szeretném, ha a járásközpontokban még magasabb szintre emelhetnénk az adott járás egészét érintő szolgáltatásokat. A munkahelyteremtés ügyét sok más mellett a kis- és középvállalkozások megerősítése, támogatása mozdíthatja elő, ezt feltétlenül figyelembe kell vennünk. És azt talán mondanom sem kell, mennyire szívügyem minden, a családok javát szolgáló, az életminőségük jobbítását célzó intézkedés, a közösségek még szorosabbra kovácsolása, a civil szervezetek lehetőségeinek szélesítése, a kulturális élet gazdagítása. Talán túlságosan idealisztikusnak tűnhet mindez így együttvéve, de nem az: elszántsággal, közös akarattal, összefogással megteremthetjük annak a feltételrendszerét és gyakorlatát, hogy a lakókörnyezetünk igényesebbé tétele, a szolgáltatások bővülése és a lelki-szellemi életünk élénkítése egyszerre megtörténhessen.

– Tíz éve vezeti a Magyarság Házát. Amikor kinevezték, úgy nyilatkozott, egy régi álom vált valóra. Ha bejut a parlamentbe, mi lesz ezzel az intézménnyel?

– A Magyarság Házának az igazgatói tisztsége a várható országgyűlési képviselői munkámmal nem összeegyeztethető, amit nagyon sajnálok, mert életem kiemelkedően szép időszaka volt ez a tíz év. Annak az egyedülálló és hiánypótló küldetésnek a teljesítését, amit az intézmény a kulturális sajátosságaink, hagyományaink, hungarikumaink, tudományos eredményeink és egyéb kincseink reprezentálásával teljesített, nagy elhivatottsággal segítettem. Ebben a törekvésben rejlenek még lehetőségek, és én nagyon bízom abban, hogy ennek a sajátos feladatnak az ellátását a Magyarság Háza a megszokott lendülettel folytatja majd, miközben továbbra is a világ minden magyarjának találkozási helye és otthona lesz.

Csibi Krisztina a saját munkájára koncentrált

– Volt ideje a kampány sűrűjében szemügyre venni az ellenfelei tevékenységét? Kit tart a legkomolyabb kihívójának és miért?

– Nem foglalkoztam velük egyetlen pillanatig sem, mindvégig a magam munkájára koncentráltam. Akikkel találkoztam a kampány elején vagy most, a végén, azoknak sok sikert kívántam.

– Arról mi a véleménye, hogy Magyar Péter TISZA pártja nem indított senkit sem?

– Az egy dolog, hogy nem indított jelöltet, de a Bonyhádon tett kijelentése – miszerint „nem szeretne ebben a bohózatban részt venni” – felelőtlenség. Felelős politikus ilyen kijelentést nem tesz. Az ugyanis, amit ő bohózatnak nevez, az itt élő emberek élete és jövője.

– Sokan dicsérik a pozitív személyiségjegyei alapján. A kampányban egy polgármester például úgy fogalmazott, hogy kevés embernél tapasztalta azt a kisugárzást és nyitottságot, ami az Ön lényéből árad. Átmenthető ez a politikai pályára? Nem fél, hogy esetleg elveszti ezeket?

– Néprajzos múltamból fakad talán, hogy érdekel az egyéni és közösségi sorsok alakulása, minden apró részletre úgy próbálok figyelni, mint a folyamatok nagyobb, láthatóbb jeleire, hiszen tudom, hogy egy komplex rendszerben a legkisebb dolgoknak is nagy jelentőségük lehet. A másik dolog pedig, amit mindig szem előtt tartok, hogy az összetartozás ne csak a retorika szintjén legyen jelen, hanem váljék valósággá. Túl sok a fal a világunkban, nem kell ezeknek a számát újabbakkal gyarapítani. Inkább hidakat kell építenünk, amelyek embertől emberhez, családtól családhoz, csoporttól csoporthoz vezetnek. Potápi Árpád János ilyen hídépítő ember volt – és ilyen hídépítő országgyűlési képviselő szeretnék lenni magam is.