Hajdan

2025.01.26. 14:00

Tűz ütött ki a híres kastélyban

Folytatjuk tallózásunkat a régi, megsárgult újságokban. Fekete krónika sötétlik ki ezekből a lapokból. Hajdan rovatunkban egy csokorra valót közlünk a korabeli háborús- és bűnesetekből és balesetekből.

Végtelenített fekete krónika is elénk tárul, ha átlapozzuk a korabeli, több mint száz évvel ezelőtti vármegyei lapokat. A Tolnamegyei Közlöny, illetve később a Tolnamegyei Ujság egyaránt beszámol nemcsak a súlyos, de a csekélyebb bűnesetekről és balesetekről, és háborús történésekről is.

Fekete krónika
A vármegyei fekete krónika lapjain gyakorta szerepelnek tűzesetek
(Illusztráció: Shutterstock)

Hajdan rovatunk újabb állomásaként a százharminc, százhúsz, száztíz évvel ezelőtti újságokban tallózunk. Mint a legelső tudósításból kiderül, az úgynevezett boldog békeidők sem voltak mentesek a gyakori terménylopásoktól. Az egyik mözsi gazda megunta ezeket a dézsmálásokat és jól működő csapdát készített. Tíz évvel később vármegyénkben egy, már akkor emblematikus kastély teteje lobbant lángra, szerencsére a tüzet sikerült eloltani. Újabb tíz esztendő elteltével minden más hírt maga mögé utasított a tomboló első világháború, melynek oltárán Tolna vármegye is meghozta a maga súlyos áldozatát. Íme, a tallózás eredménye.

Vascsapda ragadta karon a fosztogatót

Éktelenül ordított a répatolvaj. Azon bosszantó tudatra kellett jönnie egy mözsi atyafinak, hogy szérűskertjében levő vermét naponként megdézsmálják s hogy már alig van benne répa. Feltette tehát magában, hogy biz ő megfogja a tolvajt. Egy hatalmas vascsapdát állított tehát fel, melyet erősen meg is lánczolt. A kívánt eredmény nem késett soká, mert már az első este, a mikor elsötétült, éktelen ordítás hangzott a kert felől; megvolt a tolvaj, karján fogta meg a csapda. Az így elfogott tolvajt mindaddig nem szabadította ki nem éppen irigylésre méltó helyzetéből, míg annak ordítozására a szomszédok össze nem futottak. Az igy megcsípett tolvaj – ki szintén a szomszédságban lakik – bizonyára nem megy többet répát lopni. (Tolnamegyei Közlöny, 1895. január 27.)

A gyermekek réme. A difteritisz újabban a beállott változékony időjárás folytán úgy Szegzárdon, mint az egész megyében kis mértékben fellépett, s már sok áldozatot szedett a gyermekek közül. A piros czédulák Szegzárdon sok kapun láthatók, a mi annak a jele, hogy abban a házban ragályos betegség van. (Tolnamegyei Közlöny, 1895. január 27.)

A korteskedés áldozata. A paksi II-od bírói állásért ketten versenyeztek: Szinger Adám és Farkas József. Mindkettőnek erős pártja volt s különösen a Farkas-pártiak korteskedtek, hogy jelöltjüket a kényelmes bírói székbe ültethessék. A választást megelőző éjjelen nagy áldomást ittak Farkas uram pinczéjében előre a medve bőrére, s a borozó választó polgárokat a hegyleve annyira feltüzelte, hogy összeszólalkoztak, majd pedig késekkel argumentáltak és ifj. Wolf Jánost oly súlyosan összeszurkálták, hogy most élet-halál közt lebeg. (Tolnamegyei Közlöny, 1895. január 27.)

Kigyulladt a lengyeli kastély teteje

Megmenekültek a műkincsek. Nagy izgatottságot okozott múlt csütörtökön Szekszárdon az a hír, hogy a műkincsekben gazdag lengyeli kastély kigyulladt. Gróf Apponyi Sándor kir. főkamarás, a kastély tulajdonosa nejével ekkor Pozsonyban időzött és igy a katasztrófáról őt is táviratilag értesítették. A pusztító tűz a kastély északkeleti oldalán támadt, mely csakhamar lángba borította a kastély egész tetőzetét. Tiringer Vilmos uradalmi tiszttartó a vészhírt megtáviratozta a szomszédos községekbe, hogy tűzoltói segítséget kérjen. A lengyeli tűzoltóságnak rövid idő múlva segítségére érkeztek a mágocsi, a hőgyészi, zombai és bonyhádi tűzoltók fecskendőkkel. A tűzoltásban a polgárság is részt vett. A tűzoltóknak az volt a főczéljuk, hogy a kastély be ne égjen és hogy megmenthessék a gazdag könyvtárat és drága műkincseket. Tiringer Vilmos vezetése alatt ez sikerült is a tűzoltóságnak, csupán azok a tárgyak égtek el, a melyek a padláson voltak. A tűz keletkezésének okát a vizsgálat fogja kideríteni. (Tolnamegyei Közlöny, 1905. január 26.)

Fekete krónika, avagy hírek a hadszíntérről

Egy atyának három fia a háborúban. Lipovszky Gyula szekszárdi iparosnak három fia vonult be hadi szolgálatra: Lipovszky Gyula pékmester, dr. Lipovszky Ferenc budapesti orvos és Lipovszky Imre mérnök. A szülőkhöz érkezett híradás szerint Gyula orosz fogságba esett, Imre Nisben várja szabadulását, Ferenc pedig az északi harctéren megsebesült. (Tolnamegyei Közlöny, 1915. január 24.)

Hadi fogságban. Katona János őcsényi kath. tanító, ki több csatában vitézül harcolt, Arangyelovác körül megsebesült és hadi fogságba került. — Tüske Béla dr. gyönki gimnáziumi tanár, mint feleségéhez irt levelében írja, szintén szerb hadi fogságba jutott. (Tolnamegyei Közlöny, 1915. január 24.)

Hősi halál. Gáli Gyula nyomdász, Gáli Gyula szekszárdi magánzó fia, az északi harctéren múlt évi november 19 én egy ellenséges golyótól fejen találva, hősi. halált halt a hazáért és királyért. Silling István tartalékos zászlós, a polgári életben m. kir. adótiszt a szekszárdi kir. adóhivatalnál, hazájáért küzdve meghalt. Mint egyik bajtársa írta, január 7 én temették el. (Tolnamegyei Közlöny, 1915. január 24.)
 

 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a teol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában