2025.02.14. 10:45
Autópálya mint kockázati tényező
Manapság már komoly bátorság kell ahhoz, hogy valaki nyugodt szívvel felhajtson az autópályára. A belső sávban száguldó autósok mintha egy másik dimenzióban közlekednének – egy olyan világban, ahol a sebességhatárok és a közlekedési normák nem léteznek. Hiába, az autópálya nem játék.
A hétköznapi vezetők számára az autópálya egyre inkább egy félelmetes túlélőtúrához kezd hasonlítani. Aki „csak” a megengedett 130 kilométer/órás tempóval halad, az hamar a türelmetlen sofőrök célkeresztjébe kerül. A villogó fényszórók, az idegtépő dudálások és a hátulról centikre tapadó autók mindennapos élménnyé váltak. Mintha egyesek számára a közlekedés nem más lenne, mint egy agresszív dominanciaharc – ahol a gyorsabbnak mindig igaza van.
Forrás: MW archívum
Autópálya helyett alternatív útvonal
Nem csoda, hogy egyre többen fordulnak inkább az alternatív útvonalak felé. A klasszikus főutak, bár lassabbak, mégis kiszámíthatóbbak, biztonságosabbak. Magam is úgy döntöttem, hogy nem újítom meg a lejáró autópálya-matricámat – nem éri meg a stresszt és a veszélyt. Az autópályán az elmúlt években egyre többször éreztem úgy magam, mintha Németországban hajtottam volna, vagyis a mellettem haladok, mintha onnan érkeznének.
A gyorshajtók sokszor úgy érzik, hogy nekik mindenki másnál sürgősebb dolguk van. Pedig a valóság az, hogy az ilyesfajta közlekedési stílus nem az eredeti céljukhoz, hanem egy sokkal ridegebb és sötétebb végállomáshoz vezethet. Éppen ezért nemcsak az óvatos sofőröknek kell megfontoltnak maradniuk, hanem azoknak is, akik megszállottan rohannak. Mert végső soron mindenki ugyanarra vágyik: épségben hazaérni.
