Balázsolás, költői fohásszal

2025.02.04. 11:54

Balázs mentette meg a halszálkától fuldokló fiút

A balázsáldás avagy balázsolás története az ókorba nyúlik vissza. Balázs napja a vértanú szenthez köthető. Mindenfajta torokbetegségek gyógyítójaként ismerték. A Szekszárdon született költő is hozzá fohászkodott.

Balázs napja február 3-án van, ekkor szokás az úgynevezett balázsáldás avagy balázsolás. A kezdetek az ókorba nyúlnak vissza, amikor is a vértanú halált halt Szent Balázs a személyéhez kapcsolódó történet szerint mindenfajta torokbetegség gyógyítója volt.

Balázs napja
Ravasz Csaba plébános három éve Tolnán szolgált, ekkor mutatta be, hogy Balázs napja, azaz a balázsolás alkalmából milyen különleges gyertyát használ
(Fotó: Wessely Gábor)

A legenda szerint egy özvegyasszony halszálkától fuldokló fiát is megmentette a fulladástól. Az asszony hálából ételt és egy szál gyertyát vitt neki. Ebből a történetből alakult ki később a balázsolás néven ismertté vált szertartás. Ennek keretében a katolikus pap két gyertyát keresztbe téve a gyermek vagy felnőtt álla alatt kéri a szent segítségét és oltalmát a torokgyík, illetve egyéb torokbajok ellen. 

Balázs napja megmozgatta a gyermekeket

A Néprajzi Lexikon azt közli, hogy „a Dunántúlon, az Ipoly és Nyitra környéki falvakban, a Csallóközben szokás volt a Balázs-járás. Maskarába öltözött gyermekcsoportok jártak házról házra. Egyikük Balázs püspököt személyesítette meg – fején papírsüveggel, a többieken papírcsákó volt, oldalukon fakard. Nyársat vittek, hogy a háziak arra tűzhessék a kolbászt és a szalonnát. A Balázs-járás, akárcsak a március 12-i Gergely-járás, a soványpénzű tanítók jövedelemkiegészítését jelentette, amit gyakran díjlevelükbe is belefoglaltak. A háziaktól kapott szalonnát, babot, zsírt, tojást a gyerekek elvitték a tanítónak, aki azután megvendégelte őket. A szokásról a 17. század óta vannak rendszeres feljegyzések.”

A nagy költő papírra vetette a szertartást

A balázsolás Tolna vármegyei irodalmi kötődéssel is rendelkezik. Ugyanis a néphit talán legszebb és legmegrázóbb irodalmi megfogalmazását a Szekszárdon született Babits Mihály egyik művének köszönhetjük. A költő már később végzetessé váló gégerákjával küszködött, amikor papírra vetette a Balázsolás című verset, ebből közöljük az alábbi részletet.

„Szépen könyörgök, segíts rajtam, Szent Balázs! / Gyermekkoromban két fehér / gyertyát tettek keresztbe gyenge nyakamon / s úgy néztem a gyertyák közül, / mint két ág közt kinéző ijedt őzike. / Tél közepén, Balázs-napon / szemem pislogva csüggött az öreg papon, / aki hozzád imádkozott / fölém hajolva, ahogy ott térdeltem az / oltár előtt, kegyes szokás / szerint, s diákul dünnyögve, amit sem én / s ő se jól értett. De azért / te meghallgattad és megóvtad gyermeki / életem a fojtogató / torokgyíktól, s a veszedelmes mandulák / lobjaitól, hogy fölnövén / félszáz évet megérjek, háladatlanul, / 
nem is gondolva tereád. / Óh ne bánd csúf gondatlanságom, védj ma is, / segíts, Sebasta püspöke!”

 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a teol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában