2025.02.27. 09:00
Én, a bicikliző mosómedve
Bizonyára sokan ismerjük azt az érzést, amikor reggel beülünk az autóba, elfordítjuk a kulcsot, és a pénztárcánk halkan felsóhajt, majd zokogni kezd. Az autó teletankolása komoly kiadást jelent minden alkalommal. Éppen ezért nem régen eldöntöttem, hogy kocsi helyett biciklivel járok majd munkába.
Így egy nap azt mondtam: elég! Letettem az autót, és biciklire pattantam. Lelki szemeim előtt már láttam magam, ahogy könnyedén suhanok a friss levegőn, közben vidáman integetek a dugóban szenvedő ismerősöknek. A valóság ehhez képest… nos, kissé másképp alakult. A könnyed suhanás helyett inkább olyan voltam, mint egy fáradt víziló hegymenetben. Pedáloztam, ziháltam, a távolság makacsul nem akart csökkenni, és egy ponton elkezdtem gyanakodni, hogy valaki titokban húzza az utat alattam.
Forrás: MW archívum
Biciklire váltottam
De nem adtam fel! Fittebb lettem. Ezt érzem is magamon. A biciklinek köszönhetően a pénztárcám jól láthatóan vastagodott, én viszont néha a mínuszokban úgy néztem ki, mint egy dideregve bringázó jegesmedve. Ha esett az eső, akkor pedig egy teljesen átázott, szomorú mosómedvére hasonlítottam. Legalábbis volt, aki így írta le a látványom.
Minden nehézség ellenére nem bántam meg. A pénztárcám boldog, a testem hálás, az idegeim pedig kevésbé feszült damilhúron egyensúlyoznak. Egyetlen dolgot bánok csak: hogy nem jöttem rá hamarabb, milyen fantasztikus érzés biciklivel közlekedni!
Na jó… azt is bánom, hogy múlt héten telibe hajtottam egy pocsolyát. De legalább az autósoknak volt egy vidám napjuk.
