Mécs Károly a szekszárdi bort is kedvelte

Életének kilencvenedik évében, szerdán este elhunyt Mécs Károly Kossuth-nagydíjas, Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész, a nemzet művésze, érdemes és kiváló művész, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja. Nagyon sokan emlékeznek arra, hogy vármegyénk, így Szekszárd művészeti életében is letette maradandó névjegyét.

Színészlegendaként érkezett

Már több mint hatvan évvel ezelőtt találkozott szűkebb pátriánkkal. Ugyanis a Tolna Megyei Népújság 1961. március 15-i lapszáma arról tudósított, hogy a színművész fellépett a szekszárdi művelődési házban rendezett csehszlovák-magyar barátsági esten. Filmjei révén már ekkor országos ismertségnek örvendett, ezt a hírnevet újabb és újabb főszerepeinek köszönhetően még tovább növelte. 

Harminckét évvel később életének és munkásságának új, különleges epizódja kezdődött el Szekszárdon, a Német Színház falai között. Ekkor már – 1993-ban – úgy érkezett, mint a legjobb értelemben vett, kiemelkedő hazai színészlegenda, aki mentes minden sztárallűrtől. Együttműködése 1999-ig tartott, számos darabban – Die Dreigroschenoper (Koldusopera), Nathan der Weise (Bölcs Náthán), Frauen, Krieg, Laustspiel (Nők, háború, vígjáték), Romulus der Große (A nagy Romulusz), Die Mitschuldigen (Bűnrészesek) – alakított főszerepeket, természetesen németül.

Így emlékszik a pályatárs

Hadzsikosztova Gabriella együtt szerepelt Mécs Károllyal a Koldusopera című drámában. – Nagyon jó partner, türelmes, megértő támasz volt számomra – nyilatkozott lapunknak a színművész, aki tizenhat évig volt társulati tagja a Magyarországi Német Színháznak. – Munka kapcsolatunk idővel barátsággá alakult. Figyelemmel kísérte pályafutásomat, amikor csak tehette, megtekintette azokat a darabokat, melyekben játszottam a budapesti bolgár színházban. Annak idején Szekszárdon a Koldusopera próbáira elvittem akkor egyéves, Kiril nevű fiamat, akit Mécs Károly ugyancsak megkedvelt. Amikor azután Kiril íróként ismerté vált, azonnal megrendelte fiam Sárgaházi etűdök című könyvét. Rendszeresen beszéltünk egymással telefonon, éppen a napokban gondoltam arra, hogy felhívom és utána meglátogatom...

Mécs Károly számára fontos volt Tolna vármegye és Szekszárd. Ezt bizonyítja az a beszélgetés, amit Rákosi Gusztáv kollégánk folytatott vele. A színművész többek között elmondta, hogy a Deutsche Bühne a szívügye és „Tolnában nagyszámú német anyanyelvű ember élt, tevékeny és termékeny réteget alkotva”. Személyes kapcsolataiba is betekintést engedett, úgy fogalmazott, hogy a szekszárdi nedűk közül „Vesztergombi Feri” borait szereti. Hozzátette, hogy őszintén reméli: „a magyar borok, köztük a szekszárdi is, visszakerülnek a világban az őket megillető előkelő helyükre.”

Mécs Károly a miénk is

Hatvanadik életéve betöltésekor, 1996-ban születésnapi műsort készített vele a Magyar Televízió. „Az ünnepelt elmondta, hogy már gyermekkorában jól megtanult németül, s tudásának később komoly hasznát vette” – olvasható a Tolnai Népújság hasábjain megjelent ismertetésben. „Ezt mi, Tolna megyeiek tanúsíthatjuk csak igazán” – folytatódott a cikk – „hiszen rendszeresen találkozhatunk Mécs Károllyal a szekszárdi Deutsche Bühne Ungarn színpadán. Erről ugyan sajnos kevés szó esett a műsorban – Schubert Éva említette a közös szekszárdi fellépést, illetve láthattuk a meghívottak között Frigyesi Andrást, a DBU igazgatóját (akkori igazgatóját - a szerk.) – , mégis, nem lehet vitás: Mécs Károly művészete immár nemcsak az országé, hanem a mienk, Tolna megyeieké is.”

Lotz Katalin, a Deutsche Bühne Ungarn igazgatója közölte, hogy az intézmény és társulata a közeli napokban méltóképpen, illő megemlékezéssel kíván fejet hajtani az immár néhai Mécs Károly előtt.