A magyar népnek mindig meg kellett küzdenie a fennmaradásáért

Az esős időjárás a Szent István téri helyszínről fedett térbe, a Csengey Dénes Kulturális központba űzte idén a március 15-i megemlékezést Pakson. Ünnepi beszédében Nagy Balázs alpolgármester emlékeztetett is rá, hogy 177 évvel ezelőtt is hasonlóan alakult az időjárás, egész nap esett és déli, délkeleti szél fújt. További érdekességgel is szolgált a pesti forradalomról, az volt ugyanis a világtörténelemben az egyetlen, ahol ebédszünetet tartottak. A beszédek meghallgatását követően a tömeg szerte széledt, hogy éhét oltsa, mondván, nem osztották azt a nézetet, hogy üres hassal érdemes forradalmat csinálni.

Március 15. a nemzeti identitás tudatosodásának egyik legfontosabb pillanata volt

Aztán Petőfit idézve azzal folytatta az alpolgármester, hogy 177 éve „föltámadott a tenger, a népek tengere”. Egész Európa lázban volt, valami történt akkor. Ma azt mondják, Európát elfogta a történelem szédülete, először a történelem során, de nem utoljára. Mégis, talán ez volt az egyetlen, mikor az eszmék még tisztán tündököltek és radikálisnak lenni is csak annyit jelentett, hogy nagyon, de nagyon akarni a szabadságot és a nemzeti önrendelkezést. A Magyarországon 1848-ban kitört forradalom és szabadságharc nem csupán politikai célokért folyt, hanem egy mélyebb, erősebb érzés, a nemzeti identitás tudatosodásának egyik legfontosabb pillanata is volt – szögezte le Nagy Balázs.

Identitástudatunk megőrzése ma sem könnyű

Arról is beszélt, hogy a magyar népnek mindig meg kellett küzdenie a fennmaradásáért itt a Kárpát-medencében, egy kis szigeten a szláv tengerben, szomszédságban a túlerőben lévő német ajkúakkal. A XIX. század elején még az is kérdéses volt, hogy a magyar nyelv lehet-e hivatalos nyelv az országban. A forradalom egyik nagy eredménye az volt, hogy a magyar nemzet öntudatosabbá vált, és felismerte: a kultúra, a nyelv, a hagyományok mind-mind olyan kincsek, amelyeket őriznünk kell. És manapság sem vagyunk könnyebb helyzetben – mondta, hozzátéve, hogy a modern kultúra nem igazán kedvez a kisebb nemzetek identitástudatának. A világháló és a közösségi média tartalmai erősen uniformizálnak. A kisebb nemzeteknek épp ezért kell egy önvédelmi technika, mellyel védekezik az őt ért hatások ellen, és küzd, hogy a fiataljaiban, az elkövetkező generációkban is felkeltse az érdeklődést a múlt iránt.

Hőseink igen szerethető emberek voltak

Ennek kapcán kiemelte, hogy ami 1848-49-ben Magyarországon történt, az a nemzeti mitológia legismertebb fejezete. Az óvodás, kisiskolás gyerekekbe a történelmi tények ismerete nélkül ivódik bele azáltal, hogy lobogtatják a hurkapálcára ragasztott trikolort, ahogy az édsanyák óvatosan a mellkasukra tűzik a kokárdát, vagy ahogy huszárcsákót ragasztanak kartonpapírból. Látják a képeken a mellét feszítő bajszos hőst, és az óvodától elsétálnak a helyi ’48-as emlékműhöz – Pakson a Jámbor Pál szoborhoz – és a földbe tűzik a kis zászlókat. Ez is a közösségi érzést, a magyarsághoz való tartozást erősíti bennük – szögezte le az alpolgármester, de megfogalmazta abbéli aggodalmát is, hogy a márciusi megemlékezés idővel csak egy applikáció lesz, teljesen átköltözik a fájlok világába, csak azért, mert megelégedtünk a jól kitaposott ösvénnyel. – Hőseink igen szerethető emberek voltak. A fiataloknak – és a felnőtteknek is – többet kellene tenniük, hogy megismerjék ezeket a hősöket, a magyarság identitásteremtésének kulcsfiguráit – mondta, majd azt is kiemelte, hogy a szabadság azt jelenti, felelősek vagyunk és bátran ki merünk állni önmagunkért és a közösségünkért. Egy nemzet nem a forradalmak pillanatában mutatja meg igazi arcát, hanem a hétköznapokban.

A bezerédjsek adtak műsort

Az ünnepi beszédet követően „A mi márciusunk” címmel a Paksi Bezerédj Általános Iskola tanulói adtak ünnepi emlékműsort. Jámbor Pál szobránál pedig egyénileg koszorúztak az intézmények, civil és társadalmi szervezetek képviselői. Délután szintén a kulturális központban a Tisztes polgár kitüntetés átadásával folytatódik a megemlékezés Pakson.