A szépírók is politizálnak: Márai Sándor és Koestler sorai ma is aktuális kérdésekre felelnek

A szépírók is politizálnak, mondta egy könyvbemutató kapcsán az MCC szekszárdi képzési központjában dr. Tóth Miklós Bálint, az MCC Társadalom- és Történelemtudományi Iskola Politikatudományi Műhelyének kutatótanára. A kerekesszékben ülő fiatal tudós Az ideológiától a nosztalgiáig – Barangolások Koestlerrel és Máraival című, doktori disszertációját kibővítve írt könyvében vizsgálja a két közérdeklődésre számot tartó területet, a szépirodalom és politika kapcsolatát.

Szépirodalom és politika: rejtett jelentések Koestlernél és Márainál

A Budapesten született Koestlernek, a harmincas évek Szovjetuniójának koncepciós pereiről szóló, Londonban híressé lett Sötétség délben című, és Márai Sándor Ítélet Canudosban és Szindbád hazamegy című műveit elemezve fejti ki a sorok közt rejlő, saját eszközeikkel megjelenített politikai tartalmat. Koestler művében, mutat rá az ideológiai gondolkodás kritikáját elemezve arra, hogy az a fajta torzult, valóságtól elrugaszkodott észjárás mennyire nélkülözi a józan ész törvényszerűségét. Márai szépirodalmi alkotásaiban is, novelláiban, naplóiban gyakran megjelennek politikai témák. A közélet kérdései őt is foglalkoztatták, és nem felületesen gondolkodott ezekről a kérdésekről, hanem próbálta őket a maguk mélységében megérteni és értelmezni.

De vannak bizonyos ellenmondásai is gondolkodásának, s talán erre lehet visszavezetni népszerűségét. Mert akár a liberálisok, akár a konzervatívok találhattak olyan gondolatokat életművében, amelyek alátámasztották az adott politikai ideológiát, politikai világnézetnek a jogosságát, tehát kicsit mindenki tudta kimazsolázni azokat a pontokat, amelyek értékesek lehetnek az ő nézőpontjából.

A politika jobban elbújik a regényekben, mint a tudományban

Az MCC kutatótanára beszélt arról, hogy a szépirodalom és politika kapcsolatát vizsgáló tudománnyal kapcsolatban, más országokban rendszeresen jelennek meg publikációk. Pedig szép számmal vannak olyan magyar szépirodalmi alkotások, amelyek a szakirodalomnál meggyőzőbben írják le a politikai rendszerek működését, amelyek képesek hatékonyan hozzájárulni ahhoz, hogy komplex képet kapjunk bizonyos politikai jelenségekről. Ezért fontosak és hasznosak lehetnek a politikatudomány, a politikaelmélet számára.

Dr. Tóth Miklós Bálint beszélt még az irodalom műveltségképző szerepéről, és a politikai gondolkodásra gyakorolt ​​hatásáról is. Kifejtette, ez igaz, akár a rendszerváltás utáni időszakra, akár a korábbiakra is. Ha száz, százötven évvel régebbre megyünk, Babits, Jókai, Kosztolányi – ők mind olyan szépirodalmi alkotók voltak, akik komolyan foglalkoztak politikával, sőt hatást gyakoroltak a politikai gondolkodásra. Talán a legfontosabb tanulság, hogy a magyar gondolkodásban a szépirodalom és politika erősen összekapcsolódik.