Öngondoskodás: hajrá harmincasok, húzzatok bele

Öngondoskodás. Milyen egyszerű, mégis sokat mondó szó. Általában akkor hangzik el, amikor arról próbálják a hallgatóságot meggyőzni, hogy nem elég várni a sült galambot, igenis tenni kell a saját boldogulásunk érdekében. 

Öngondoskodás: a személyes felelősséget jelenti saját életünk irányításában 

Pár napja hallottam utoljára, amikor az előadó egy televíziós adásban arról beszélt, a mai harmincasoknak és természetesen az utánuk jövő korosztálynak sem lesz már sokat érő nyugdíja. Vagy egyáltalán semmilyen. Szóval ideje elkezdeni az öngondoskodást. 

Nézzünk egy átlagos harmincast. Szerencsés esetben már házas, és talán a szülők segítségével, no és banki hitellel nem albérletben lakik, hanem van egy saját kis lakása. Van egy jó állása, és talán egy vagy két gyermeke.

A havi fizetése elmegy arra, hogy fenntartsa mindezt: hitelt fizet, a kocsi üzembentartását, rezsidíjakat, és szerencsés, ha elég minderre a bevétel. Szóval, mindemellett jönne be az életébe az öngondoskodás, ami azt jelenti, hogy havi legalább húszezer forintot tenne félre egy számlára, amivel majd nyugdíjas éveiben fenntartja magát. 

Ha már ilyen rosszul áll a helyzet, mi lenne, ha azt a pénzt, amit havonta levonnak a fizetésünkből nyugdíjjárulékként, azt tehetnénk félre egy számlára, öngondoskodás címen.
Van olyan ország, ahol nincs állami nyugdíj, de ott ilyen címen nem is vonnak le egyetlen fillért sem. Úgy tűnik a feladathoz nem csak nekünk kell felnőni.