Felháborodott a pénztáros, pedig ő hibázott – Hol marad a bocsánatkérés?

Egy percig sem feltételeztem a bevásárlóközpont pénztárosáról, hogy át akart verni. 

Amiatt sem, mert a mai vonalkódos világban erre akkor is kicsi az esélye, ha nagyon akarná. Kivéve, ha leárazás van. A vajretken nagy, zöld biléta jelezte, féláron vihetem, ha akarom. Persze, hogy akartam, hiszen 440 forintot nem igen adtam volna ki érte, de a 220-at megérte. A pénztáros viszont teljes árat számolt. Szóltam neki, gondoltam, elnézte. Rossz néven vette. Nemhogy nem kért elnézést, de még ő volt felháborodva, hogy a vevők milyen türelmetlenek. Mindezt nagy hangon. Talán így akarta leplezni a bakiját. Én beértem volna egy halk bocsánatkéréssel.