A gyógyítás csendes hőseit ünnepelték a Vármegyeházán (galéria)

Hivatástudat, empátia, türelem, segítségnyújtás. Ezek a szavak hangzottak el leggyakrabban az Ápolók Nemzetközi Napja alkalmából rendezett ünnepségen pénteken Szekszárdon, a Vármegyeházán. A Tolna Vármegyei Balassa János Kórház, a Magyar Ápolási Egyesület Tolna Vármegyei Szervezete, a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara, valamint a Balassa János Betegápolásért Alapítvány közös rendezvényén köszöntötték mindazokat, akik áldozatos munkájukkal nap mint nap ápolóként tesznek a betegek gyógyulásáért, és emlékeztek meg Florence Nightingale-ről, a modern nővérképzés, valamint a betegellátás reformjának elindítójáról, de nem feledkeztek meg magyar kortársáról, Kossuth Zsuzsannáról sem.

Ápolónak lenni az egyik legnemesebb hivatás

Elsőként dr. Lehőcz Regina főispán szólt a megjelentekhez. Mint mondta, mindannyian tapasztaltuk már, mennyi odafigyelést, türelmet, energiát igényel egy beteg ápolása. Segíteni a rászorulóknak, ápolni egy beteget a legnemesebb, legszebb hivatás, ami sok nehézséggel is jár. Az ápolók munkájáért nem lehetünk elég hálásak – hangsúlyozta. Vizin Balázs, a Tolna Vármegyei Közgyűlés alelnöke dédnagymamája áldozatos gondozásán keresztül egy személyes példával támasztotta alá, milyen odaadó munkát végeznek az ápolók, amelyért köszönet illeti őket.

Dr. Pátri Eszter, Tolna vármegyei tiszti főorvos történeti áttekintéssel is szolgált. Felidézte, hogy Florence Nightingale és Kossuth Zsuzsanna idejében, az 1800-as években az ápolás még nem jelentett többet cselédmunkánál. Rettenetes higiéniai állapotok uralkodtak, ezen próbáltak úrrá lenni, hordárként is helyt kellett állniuk, a háború és a szabadságharc alatt pedig a tábori kórházakban még rosszabb körülmények között kellett a sérülteket ellátniuk. De közben tudták, az ápolás több ennél, és idővel folyamatosan bővültek a képzési lehetőségek, illetve a feladatok köre. Így jutottunk el a mai korszerű technikai eszközökkel végzett betegellátásig. – De ami nem változott, az az ember. A hivatástudat, az empátia, a segíteni akarás – emelte ki a tiszti főorvos, hozzátéve, hogy ezeket a mesterséges intelligencia sem tudja helyettesíteni.

A gyógyítás csendes hőseiről szól az Ápolók Nemzetközi Napja

Berlinger Attila, Szekszárd polgármestere szintén némi történelmi adalékkal színesítette köszöntőjét, emlékeztetve rá, hogy a szekszárdi kórház egy XVIII. századi, tizenkét ágyas ispotályból fejlődött modern egészségügyi centrummá, amely ellátja a vármegye lakosságát. De az 1802-ben épült kórházban már volt külön szoba az ápolóknak, ezzel is jelezvén fontos szerepüket. Nem pusztán munka az övék, hanem egy olyan hivatás, amely fontos emberi értékeket képvisel: a gondoskodást, a türelmet, az empátiát, a szakmai felkészülést. – A fizikai segítségnyújtáson túl lelki támaszt is jelentenek az ápolók. Legyen ez a mai ünnep a gyógyítás csendes hőseinek – zárta szavait Berlinger Attila.

Kis Zoltán, a Tolna Vármegyei Balassa János Kórház főigazgatója a köszönet és a büszkeség hangján szólt a megjelentekhez. Amellett, hogy néhány érdekességgel szolgált Florence Nightingale-ről, azt hangsúlyozta, hogy sok mindenben különbözünk, de vannak olyan értékek, amelyek mindannyiunkban közösek. Munk Jánosné, a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara területi szervezetének elnöke a közösség fontosságáról beszélt. Mint mondta, egy nagy családként tekint a szakdolgozói kamarára, és kiemelte, hogy egy jó szakmai közegben jó dolgozni. De az is lényeges, hogy a munkaidőn túl is megtalálják a közös programok lehetőségét, egy ilyen ünnep pedig jó alkalom arra, hogy erősítse a szakma szeretetét, a hivatástudatot, a megbecsülés érzését.

Kárpáti Veronika, a Magyar Ápolási Egyesület területi elnöke a kiégés veszélyéről beszélt, kiemelve, hogy ez elsősorban azokat fenyegeti, akik teljes odaadással végzik a munkájukat. – Fejlődést, naprakészséget, rugalmasságot igényel az ápolói hivatás – mondta. Pappné Kozma Krisztina, a kórház ápolási igazgatója a jól működő kommunikáció fontosságáról beszélt, hangsúlyozva, hogy egy kedves szó, egy mosoly, egy bátorító érintés is része a gyógyításnak. De nemcsak a betegekkel, hanem a munkatársakkal is szükség van a kölcsönös tiszteletre, a jó szóra, hiszen ezek is kellenek ahhoz, hogy helytálljanak a fizikailag és lelkileg is megterhelő ápolói hivatásban.

Évtizedek óta szolgálják a betegeket

A köszöntők után dr. Varga István, a PTE KPVK adjunktusa tartott előadást a munkahelyi humor szerepéről a kiégés megelőzésében. Majd pedig a Kelemen Endre Egészségügyi Technikum és Szakképző Iskola diákjai, leendő ápolók adtak műsort. Ezt követően díjakat adtak át. Elismerésben részesültek azok, akik legalább ötven éve szolgálják a betegeket a vármegyei kórházban, ők: Vaszilevné Lukács Klára, Nagy Mária, Sárga Sándorné Anna és Csiga Lászlóné Gitta. Negyven éves munkaviszonnyal rendelkeznek: Beckerné Oravecz Erika, Köműves Erzsébet, Mayer Mária, Solymosi Klára és Szemeláczné Horváth Anna. További jubiláló munkavállalók: Ambruzsné Ulrich Márta, Balázs Márta, Petróczki János, valamint Szabóné Horváth Katalin.

Elismerték a kiemelkedő szakmai teljesítményt

Kiemelkedő szakmai teljesítményéért főigazgatói dicséretben részesült Baloghné Pápai Tímea, Berekméryné Baranyi Szilvia, Kapéterné Tarnóczi Eszter, Propszt Ildikó és Zsinkó Jánosné Györgyi. A Magyar Ápolási Egyesület elismerését vehette át Zórád Ildikó, Brinza Józsefné Kinga, illetve Ragács Katalin. Asztalos Györgyné oktatásért és utánpótlás neveléséért díjat ítéltek oda a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara Tolna Vármegyei Területi Szervezetének, kiváló tanuló díjat vehetett át Sütő-Matus Viktor, a Magyar Ápolási Egyesület tiszteletbeli ápolóvá avatta Kerekes Kornél Gábort, míg az év szakdolgozója Takács Botond Ferenc lett.

Az ünnepség zárásaként a budapesti NR produkció „Álomügyelet” című zenés, színházi előadását láthatták az ünneplők.