Dolgozz másként és helyben – Így teremthet megélhetést az atipikus foglalkoztatás vidéken!

Világszerte egyre gyakoribb a hagyományos, munkahelyen eltöltendő, nyolcórás munkától eltérő, szaknyelven atipikus foglalkoztatás formája. Erről szólt Szekszárdon a Pécsi Tudományegyetem Kultúratudományi, Pedagógusképző és Vidékfejlesztési karán megtartott IX. Vidékfejlesztési és foglalkoztatási konferencia. Ennek és az előző nyolcnak is szervezője a tanácskozást megnyitó Nagy Ferenc, nyugdíjasan is aktív agrármérnök, aki korábban a Tolna Megyei Munkaügyi Központban is, főleg a kisebb településeken, az ilyen atipikus munkahelyteremtéssel foglalkozott. Most is a cél: munkát teremteni azoknak, akik így, mint vállalkozók, őstermelők, megbízásos jogviszonyban állók, home office-ban és hasonló módon dolgozók kereshetik a pénzt. Mert még ma sem használják ki igazából az ilyen lehetőségeket, pedig ez versenyelőnyt jelenthetne az ország számára meg az emberek számára is.

Újratervezés vidéken: atipikus foglalkoztatás a jövő kulcsa?

Szekszárdon a 2010-es éveket megelőzően a szőlész borász képzéssel kezdődött, s hamarosan kialakult a Pécsi Tudományegyetem itteni karán a vidékfejlesztési profil. 2020-ban elindult a vidékfejlesztési agrármérnök szak a KPVK-n, tavaly már diplomát kaptak az első, itt végzett agrárszakemberek. Így természetes, hogy kapcsolódnak a programhoz, mondta, mintegy a konferencia házigazdájaként dr. Zádor Iván, az egyetemi kar dékánhelyettese.

Érdemes megvizsgálni, hogy azok a kezdeményezések, amelyek a kilencvenes években sikeresek voltak foglalkoztatási szempontból, mennyire váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, mennyire sikerült a települést vagy térséget más, vagy újabb pályára állítani? Emellett érdemes azt is megnézni, hogy ebben a korban, a jelenlegi kihívásokkal, problémákkal szembesülve, mik azok a pontok, ahol esetlegesen máshogyan kellene a foglalkoztatáshoz viszonyulni. A huszonegyedik században a vidék sok tekintetben már számtalan lehetőséget biztosít, de a fiatalok nem feltétlenül ebben látják a jövőt.

Ferlinger Józsefné időutazásra hívta a konferencia résztvevőit. Tamási polgármestere volt abban az időben, amikor indult ott az Amerikai Egyesült Államok munkaügyi minisztériuma és a magyar munkaügyi minisztérium projektje. Akkor kapták vissza a szovjet laktanyát, ahol megtették a kezdeti lépéseket az ipari parkért. A városban is épült az infrastruktúra, bővült a víz, szennyvíz, gáz, telefonhálózat, a volt szovjet laktanya területén letelepedett a mai TAM-BAU Kft. elődje, másutt is lettek új cégek, indultak kisebb vállalkozások. Aztán lelassult a fejlődés, de ma is vannak lehetőségek.

Új idők: home office, részmunkaidő és agrárvállalkozások

Az Európai Unió országaiban az atipikus foglalkoztatás arányát kulturális hagyományok, munkajogi szabályok, különböző támogatási rendszerek és többek között az adózás is alakítja, mondta előadásában az Agrárközgazdasági Intézet társadalomkutatási osztályát vezető dr. Hamza Eszter. Beszélt arról, hogy például Hollandiában, a nők körében kimagasló a részmunkaidő. Szülés után rövidebb ideig maradhatnak otthon az édesanyák, mert teljesen elfogadott, hogy részmunkaidőben visszamehetnek dolgozni. Ezért is magas, a nők körében 60-70 százalékos a részmunkaidősök aránya.

Olaszországban pedig a mezőgazdaságban nagyon elterjedt a határozott idejű munkavégzés, ott a bevándorlók zöme ilyen, egyébként meglehetősen kiszolgáltatott formában keresi kenyerét. Hamza Eszter érdekes statisztikákkal, diagramokkal mutatta, miként alakulnak a különféle foglalkoztatási formák az Európai Unió egyes országaiban. Miként befolyásolja a változást a technika fejlődése, a digitalizáció, az agrárium alakulása, a szolgáltatási szektor erősödése, de még a nyitvatartási idő is.

Magyarországon az atipikus foglalkoztatás mértéke valamelyest az uniós átlag alatt van, itt jellemző például a mezőgazdaságban az önfoglalkoztatás, illetőleg a részmunkaidős foglalkoztatás. Maga a tendencia az ezredfordulótól úgy 2013-14-ig növekedett, azóta 1-2 százalékos csökkenés látható, vagy inkább stagnál.

Szekszárdon is segítheti a fejlődést a hagyományostól eltérő foglalkoztatási forma, mondta dr. Fusz György, a város alpolgármestere. Nem valószínű, hogy nagy ipari cég itt letelepülne, inkább több, kicsi vállalkozás lenne célszerű, és ebben szerepe lehet mindenféleképpen az agrárágazatnak, s az élelmiszeriparnak. Régi terv egy élelmiszeripari képzés indítása, azért is, mert a Dél-Dunántúlon nem létezik ilyen. A vidékfejlesztésbe beletartozna egy olyan konkrét képzési forma, amely tej-, húsipari szakembereket adna, de emellett a kertészetekre is nagyobb figyelmet kellene fordítani.