A kés után a pisztoly is előkerült

Végtelenített fekete krónika is elénk tárul, ha átlapozzuk a korabeli, több mint száz évvel ezelőtti vármegyei lapokat. A Tolnavármegye, valamint a Tolnamegyei Közlöny egyaránt hírt adott a különböző bűnesetekről és balesetekről.

Hajdan rovatunk első híre azt igazolja, hogy a szülői gyermeknevelés százharminc évvel ezelőtt is hagyott maga után kívánnivalókat. A kés után, második hírünkben, előkerül a pisztoly is, afféle vadnyugati jelenetként, jóllehet a történet vármegyénkben játszódott. A harmadik hír lényege manapság is létező jelenség: azaz méhpusztulás, illetve ebből következően a méz drágulás. Végezetül közlünk egy olyan jelenetet, ami a „Hiányzott, mint ablakos tótnak a hanyattesés” közmondást elevenítette meg. Hadd tegyük hozzá, hogy ebben az időben, százharminc éve a tót, mint a szlovák nép korabeli megnevezése, mentes volt minden rosszízű kicsengéstől.  

Fekete krónika, késsel, pisztollyal

Nyolcéves késelő. Szegzárdon már annyira vérébe ment át a népnek a késelés, hogy már nemsokára az óvodás gyermekek tarisznyácskáját kell naponkint kikutatni, nem-e rejtegetnek ott bicskát. Mert a népiskolában már szükség van rá. A napokban Csötönyi Márton 8 éves fiú az iskolában összeveszett a 7 éves Rupert Terkával és mert a kislány nem engedett, a gonosz fiú előrántotta kését s a kis lánynak, ki erre már futásnak indult, a kést a hátába szúrta. A kis lányt vérében fetrengve szedték fel a földről s vitték haza, a hol most súlyos betegen fekszik. (Tolnavármegye, 1895. május 12.)

A lövöldöző hegypásztor. Ágoston János őcsényi szőlőhegyi lakos a napokban esteli 10 óra körül több társával Rácz Antalhoz akart menni, útközben találkozott Karácsonyi hegypásztorral, ki Ágoston állítása szerint, midőn neki ő jó estét kívánt, a helyett, hogy azt elfogadta volna, őt egy bottal meg akarta ütni, melyet ő azonban elkapott, mire Karácsonyi tarisznyájából forgó pisztolyát előrántotta és azzal reá lőtt s keze ujjain megsebesítette. A lövésre még Deák István hegypásztor is előjött s a meglőtt Ágostont fültövön ütötte. (Tolnamegyei Közlöny, 1895. május 12.)

Pórul járt a szegény vándorüveges

Pusztulnak a méhek. Általános a panasz a megye méhészei körében, hogy a mostoha időjárás folytán a méhállomány nagy része elpusztult. Már a tavalyi forró, száraz nyár leperzselte a virányos réteket, s igy a szorgos kis munkások még annyit sem gyűjthettek, a mennyi önmaguk téli táplálására kellett. Sokan drága pénzen vett mézzel és czukorral etették méheiket, azért még is tavaszig a méhállomány nagyon megcsappant. A kinek 30—40 kas méhe volt, annak alig maradt 10 — 20 kassal, de vannak méhesek, melyek majd nem teljesen kipusztultak. Ily körülmények között a méznek ára bizonyára magasra fel fog szökni. (Tolnamegyei Közlöny, 1895. május 12.)

Az ablakos tót. Nagy csődület volt a napokban Szekszárdon az újvárosban, hol az iskolás gyermekek egy siránkozó ablakos tótot állottak körül. Szegény tót egy kicsit többet vett be a pálinkából a kelleténél s lábai nem bírták a súlyos terhet és elesett s így szegénynek összes üvegkészlete összetörött. (Tolnamegyei Közlöny, 1895. május 12.)