Többet tettek, mint gondolnánk – a Szürke Nénék munkája örökre nyomot hagyott a városban (galéria)

Több mint ötven év óta, május 12. az Ápolók Nemzetközi Világnapja, Szekszárdon pedig a Balassa János Kórház 1991-től kezdve, minden májusban ünnepséget szervez. A szürke nénékhez pedig minden évben elzarándokolnak a kórház dolgozói. 

Szürke nénék emlékezete a városban

1820. május 12-én született Florence Nightingale angol ápolónő, a modern betegellátás és nővérképzés úttörője, aki a szakmát hivatássá tette, azt alapjaiban formálta át, Szekszárdon pedig néhány tíz évvel később, a szeretet és tisztelet révén Szürke Nénéknek nevezett ápolónők kezdték ezt az áldozatos munkát. Most sírjuk mellett emlékeztek a gyógyítás nélkülözhetetlen segítőire.

A megemlékezés kezdéseként Víghné Székely Rozália mondta el Balogh Zsuzsannának az Ápolók nemzetközi napjára című versét, majd Villányi Ildikó, Szekszárd Egészségügyi Gondnokságának vezetője felidézte, hogy a Páli Szent Vince rend alrendjeként, a szociális munkások védőszentjének is tartott Marillac Szent Lujza rend grazi zárdájából jöttek 1854-ben Szekszárdra a Szürke Nénék. Szólt az ápolók állhatatos munkájáról, önzetlen szeretetéről.

„A szeretet türelmes, a szeretet jóságos, a szeretet nem féltékeny, nem kérkedik, nem is kevély” – kezdte megemlékezését Petkó Tamás római katolikus plébános, elmondva Pál apostol korintusiakhoz írt első levelének részét, a Szeretet himnuszát, majd maga és a többi beteg nevében is bocsánatot kért az ápolóktól. Mert – mondta – néha a betegség okozta fájdalom, félelem, reménytelenség, bizonytalanság okán, nem illendő kedvességgel szólnak hozzájuk. Pedig tudják, milyen nehéz, áldozatos a munkájuk, amelyet most a plébános megköszönt. Ezt követően megáldotta a Szürke Nénék síremlékét, majd a résztvevők elhelyezték a hajdani ápolók nevét mutató márványtáblák alatt a tisztelet koszorúit, virágait.