Egy vérből valók vagyunk – videóval és galériával!

Az elő világháborút lezáró Trianoni Békeszerződés értelmében Magyarország elveszítette területének és lakosságának mintegy kétharmadát: a 320 ezer négyzetkilométer területű, húszmilliós országból 90 ezer négyzetkilométeres, hétmillió lakost számláló állammá vált. A Magyar Királyság termőföldjeinek 61 százaléka, a faállomány 88 százaléka, a vasúthálózat 62 százaléka, a kiépített utak 64 százaléka, az ipartelepek 55 százaléka, a hitel- és bankintézetek 67 százaléka a került a szomszédos országok birtokába, ezzel hosszú évekre visszavetve Magyarország fejlődését. Szétszakított családokat és nehéz sorsúvá tette a határon túl maradottak mindennapjait. A Nemzeti Összetartozás Napja erre is emlékeztet bennünket.

Nemzeti Összetartozás Napja Szekszárdon

A Szekszárdi ünnepségen Töttős Gábor mondott beszédet, a Tolna Vármegyei SZC Hunyadi Mátyás Vendéglátó és Turisztikai Technikum és Szakképző Iskola megbízott igazgatója: – A számok és a veszteségek, a négyzetkilométerek és az emberek milliói, akik elszakadtak az anyaföldtől, dokumentálják a magyarságot ért veszteséget. Tisztesség adásra gyűltünk össze és nem az örömre– mondta az igazgató, aki Márai Sándor életét hozta példának, aki szinte párhuzamosan a magyarság sorsával érte meg a történelem viharait. – Hat éves volt, mikor Rákóczi hamvait újratemették a Szent Erzsébet Dómban, a Trianoni események után megélte, hogy szeretett városa nem magyar föld többé, ekkor a városban a magyarság aránya 75 százalék volt, ma 2,5 százalék. A várost átnevezték és elcsatolták, nem volt jó itt magyarnak lenni többé. Zsidó származású feleségét meghurcolták és végül azt is meg kellett érnie, hogy unokái már nem tudják eredetiben olvasni nagyapjuk munkásságának örökérvényű gondolatait, mert ők már nem beszélik a nyelvet. Márai sosem tudott elszakadni szeretett városától, megmaradt kassainak egy olyan világban, ahol nem volt szükség ilyenekre – mondta beszédében Töttős Gábor. 

–Trianon kapcsán arról is mindig szó esik, ki követte el a hibát, de ez már nem segít se a határon túl maradottakon, se a kialakult helyzeten. Senkit sem lehet hazaszeretetre kényszeríteni, szöges ostorral – mondta, de ha megemlékezünk halottainkról és történelmi eseményeinkről, ha felidézzük magunkban a tájat, ahova kötődünk és azokat az eseményeket, melyek meghatározzák életünket, rájöhetünk, hogy ezek a haza életének pillanatai is. Nem szabad benne ragadni a múltban, de emlékezni kell rá, miközben éljük a jelent. Értékeljük reálisan a helyzeteke, tudjuk felmérni, mikor, mit kell tenni. Nekünk az a dolgunk, hogy életben tartsuk a magyarságunkat – zárta gondolatait Töttős Gábor. 

Az egyházi áldást mondó Miklovics Attila római katolikus káplán azt emelte ki, hogy Trianon emléke felhívás a jövő felé, a nemzet összetartozásának érdekében. A beszédek után a vendéglátó középiskola diákjainak műsorában idézték fel a történelmi eseményeket és azt fájdalmat, melyet a kor magyarsága élt meg az események bekövetkezte után. Az ünnepség végén az országzászló talapzatán elhelyezték a megemlékezés koszorúit a város és a vármegye vezetői, valamint a társadalmi szervezetek vezetői.