Balassa-Nap

2018.10.19. 11:30

A Pro Sanitate két díjazottja nem változtatna szakterületén

Pro Sanitate díjat vett át a múlt hét végi Balassa Napon a megyei kórház két, nyugalomba vonuló dolgozója. Böröcz Istvánné gyógyszertári szakasszisztensnek és Gyöngyösi Sándorné osztályvezető ápolónak dr. Lehőcz Regina járási hivatalvezető adta át a rangos kitüntetést, amihez dr. Németh Csaba főigazgató is gratulált.

Szeri Árpád

Fotó: Mártonfai Dénes

Böröcz Istvánné – hallhatta az ünnepi esemény közönsége a méltatásban – negyvenhét éve dolgozik a Tolna Megyei Balassa János Kórházban, első és egyetlen munkahelyén. A szakmához és az intézményhez való hűsége megkérdőjelezhetetlen, a kórház életének meghatározó egyénisége. Dinamizmusa az asszisztensek oktatásában is megmutatkozott, részt vett a felnövekvő generációk nem csak szakmai képzésében, hanem példát mutatott munkamorálból, viselkedésből és szakmai alázatból is. Magas szakmai tudása, kitartása szerénységgel párosul. Szakmai életútja, vezetői magatartása példaként szolgálhat a fiatalabb korosztály számára.

Gyöngyösi Sándorné, a Sebészeti Osztály osztályvezető ápolója – derült ki ugyancsak a méltatásból – negyvenhat éve dolgozik a kórházban ápolóként. Először a négyes számú belgyógyászaton tevékenykedett, majd harmincnégy évet főnővérként a sebészeti osztályon. Mindig a beteg mellett állt, elsősorban a beteg érdekeit tartotta szem előtt. Fáradhatatlan munkabírása, teherbírása, elkötelezettsége, a betegekhez és az intézményhez való hűsége legendás. Méltán lehet a fiatalabb generáció példaképe az ápolói hivatás hiteles képviselőjeként, a kitartás, a szakmaszeretet, a betegek szeretete és tisztelete, az egymás iránti tisztelet szempontjából.

A két kitüntetett egészségügyi dolgozónak ugyanazokat a kérdéseket tettük fel.

– Várta már a nyugdíjas éveket, avagy szíve szerint még maradt volna a munkahelyén?

 

Böröcz Istvánné: – Vártam is, meg nem is a nyugdíjas éveket. Mindezzel együtt tudatosan készültem arra, hogy idén elérkezem ehhez az állomáshoz is.

Gyöngyösi Sándorné: – Őszintén szólva már vártam. Ez akkor is így van, ha elmondhatom, hogy én szerettem a munkámat, ez volt az élethivatásom. De tudni kell abbahagyni is, elvégre negyvenhat éven át voltam betegágy mellett. Családi okok miatt is érthető a döntésem: van egy nemrég született kis unokám, akit nagy örömmel dajkálok.

– Mit tart a legszebbnek a munkájában?

 

B. I.: – A mi munkánk nemhogy szép, hanem gyönyörű. Gyógyszertári dolgozóként orvosságokat is készítettem személyre szabottan, beteg embereknek. Avagy infúziót készítettem... A gyógyítás érdekében gyakorlatilag mindent csináltam, ami ebbe a munkakörbe és hivatásba beletartozhat.

Gy. S.: – A betegek ellátása, nővérek közötti jó kapcsolat kialakítása, szakdolgozóink továbbképzése a motiváció, a minél jobb teljesítés érdekében, a megfelelő munkahelyi légkör megteremtése – mindezek megvalósulásához igyekeztem nagy örömmel és legjobb tudásom szerint hozzájárulni.

– Ha tehetné, miben változtatna szakterületén?

 

B. I.: – Úgy gondolom, hogy nem változtatnék. Pályafutásom kezdetén jobbára a kézzel elkészített gyógyszerek voltak többségben. Ma már gyakorlatilag mindent készen kapunk. Miután ez jelentősen megkönnyíti a munkánkat, nyilván nem hoznám vissza a régi gyakorlatot. De azért a hagyományos gyógyszerek készítésének megvolt a különlegessége és érdekessége.

Gy. S.: – Talán különösen hangzik, de semmiben. Az elmúlt évtizedekben rendszeresen nyugtázhattuk a fejlődést például az orvosi műszereknél, illetve az ápolásban is. Ennek köszönhetően – a főorvosokkal együtt – mindig javíthattunk valamit a műtéti előkészítésben. Az ápolás terén az igazgató asszony révén pedig mindig megkaptam a szakmai támogatást. Rendszeresen új kihívások értek bennünket, szép feladat volt azoknak megfelelni és azok alapján tenni.

– Családjában valaki dolgozik-e az egészségügyben?

 

B. I.: – Senki. Ráadásul most, nyugdíjas éveim kezdetén hadd áruljam el, hogy fiatal lány koromban én sem szakasszisztensként képzeltem el az életemet. Tanítónéni szerettem volna lenni, de nem vettek fel a kaposvári főiskolára. Ezért jöttem a kórházi gyógyszertárba, ahol mint segédasszisztens kezdtem. De ha újból kezdhetném az életemet, egészen biztos, hogy a gyógyszerészeti munkát választanám hivatásul. Ami pedig a nyugdíjas éveket illeti: immár a család lesz az első, benne az unokám. De ha bármikor elmegyek a kórház előtt, biztosan erősebben dobban majd a szívem.

Gy. S.: – Senki. Fiam növényvédő szakmérnök, lányom termékmenedzser, azaz teljesen más munkát választottak. Már gyermekekként nyugtázták, hogy anya éjjel-nappal a kórházban dolgozik, mert a hetvenes években is kevés volt a nővér. Jól esik, hogy bár nyugdíjas vagyok, egykori kollégáim megkeresnek telefonon és érdeklődnek hogylétem iránt.

Az egészségért, ezt jelenti a szóösszetétel

Minden évben, hagyományosan a Balassa Napon történik azon kórházi dolgozók elismerése, akik a mindennapok folyamán nyújtott teljesítményük, tudásuk, emberségük, a kórház iránt tanúsított elkötelezettségük miatt példaként állíthatóak az intézmény valamennyi munkatársa elé. Ebben az évben több kolléga munkáját is rangos elismerésre méltónak tartotta és arra felterjesztette a kórház vezetése. Az egészségügyi ellátás érdekében kifejtett kiemelkedő szakmai tevékenységéért, a kórház vezetésének felterjesztésére az Emberi Erőforrások Minisztere a kórház két munkatársát részesítette Pro Sanitate díjban. A latin szóösszetétel magyarul azt jelenti: az egészségért.

A vármegyeházán rendezett Balassa Napon ezen kívül két miniszteri elismerő oklevél és tizenhárom Balassa-díj is gazdára talált. Emellett a Balassa-pályázat keretében kiemelkedő előadásokat tartó szakemberek is átvehették elismeréseiket.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a teol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában