Az autista gyereket se rekesszék ki

Az autizmussal élő gyerekek integrációja volt a Vármegyeházán tartott szakmai konferencia témája. Őszi Tamásné gyógypedagógus egyebek mellett arról beszélt, egy autista gyerek nem úgy kódolja az üzeneteket – legyen az szóbeli, írott vagy akár metakommunikáció –, mint az átlagos társai.

Ugyanakkor az ő sokszor megdöbbentő viselkedésük mögött is egészen sajátos okok húzódhatnak meg. Példaként említette, hogy ha egy csemete a meseolvasás alatt hangosan kopog, akkor azt az óvónéni úgy értelmezheti, hogy rosszalkodik, pedig lehet, hogy csak nem érti a mesét, ami feszültséget okoz benne. Megpróbálja tehát elérni, hogy ne is hallja azt. Az autisták ugyanis a hallott beszédet kódolják a legnehezebben. Ezt úgy lehet érzékletesen illusztrálni, hogy elképzeljük, mit élnénk át, ha a munkahelyünkön egész nap japánul beszélnének, miközben mi alig értjük ezt a nyelvet. A vizuálisan közvetített információt tudják a leghatékonyabban dekódolni. Nagyon jó eszköz lehet a pedagógus számára, ha videomodellekkel igyekszik segíteni a gyermeknek, hogy megértse, adott társas helyzetben miként kell viselkedni.

Az autisták nem értik a társas játszmákat sem, ezért könnyen válhatnak zaklatás, gúnyolódás áldozatává. Sok érintett felnőtt korára úgy emlékszik vissza a diákéveire, mint egy rémálomra. A gyógypedagógus szerint csak akkor van esély az integrált oktatásra, ha a pedagógus megérti a gyerek megismerési folyamatait, a viselkedésének mögöttes okait, valamint az autizmussal járó viselkedési következményeket megérteti a többi diákkal is.

Erőforrás kell

Nehéz dolga van a tanároknak, hiszen amíg például a hallássérült gyerekek egységes reakciókat mutatnak, és oktatásukra létezik egységes módszertan, addig az autizmus tünetegyüttese széles spektrumon mozog. Az autisták sajátosságait egyénenként kell megérteni, és a fejlesztést is egyénre kell szabni. Ehhez azonban módszertani ismeretekre és speciális eszközökre is szükség lenne.