Az olvasóvá nevelés nem az iskolában, otthon kezdődik

Nem csak megyénkben és nem is csak hazánkban gond az, hogy a fiatalok egyszerűen leszoktak a könyvekről, ez nemzetközi trend lett.

Tövisháti Lilla, a szekszárdi Szent József Katolikus Általános Iskola pedagógusa elmondta, az egyik ok, amiért a diákok nem szeretnek olvasni, hogy technikailag nehezen megy nekik a betűk felismerése, összekapcsolása. Véleménye szerint nem csak negyedik osztályig kellene az olvasást, mint tantárgyat tanítani, hanem a felső tagozatban is, hogy a diákok jól elsajátítsák. Mivel nem tudnak jól olvasni, ezért csak az egyes szavakra koncentrálnak, így a szöveget sokszor nem is értik. A másik probléma, hogy nem látnak otthon jó mintát, vagyis a szülők is keveset olvasnak. Természetesen azt is át kell gondolni, mit olvastassunk a fiatalokkal, a kötelező olvasmányok egy része nagyon vontatott, és sokszor nem is gyerekeknek való, tette hozzá a tanárnő, aki irodalmat tanít.

Mészáros Kriszta, két kamaszkorú gyermek anyukája is hasonlóan látja a kérdést. Mint mondta, ő gyerekként nagyon szeretett olvasni, de a kötelező olvasmányok egy részén egyszerűen képtelen volt átrágni magát.

– A Kincskereső kisködmönt annyira utáltam, hogy még ma is összeszorul a gyomrom, ha rá gondolok. Szerintem nem gyerekeknek való. Az Egri csillagokat legalább hatszor kezdtem el elolvasni, (felnőtt fejjel is), de egyszerűen nem jutottam a végére. Bizony, ezek az iskolában megtapasztalt rossz élmények nagyon rá tudják nyomni a bélyegüket a későbbi életünkre. Azt javaslom, hogy közösen menjünk el a gyerekkel a könyvtárba (vagy könyvesboltba, antikváriumba), már akkor, amikor még nem is ismeri a betűket. Válasszunk a gyerek érdeklődésének megfelelő könyvet. Például, ha az autókat szereti, akkor autósat, ha a focit, akkor focisat, ha az öltözködést, akkor öltözködőset. Mondjuk el neki, hogy miről szól a könyv, és ő válasszon. Fontos, hogy a betűk nagyok legyenek, és ne legyen vastag a könyv. Tulajdonképpen, addig, amíg nem tanul meg jól olvasni, teljesen mindegy, hogy mit olvas, csak gyakoroljon. Ez akár még képregény is lehet. Egy ismerősöm most, negyven felett kezdte elolvasni azokat a klasszikusokat – Nyomorultak, Anna Karenina –, amin fiatal korában nem tudta átrágni magát. Sok mindent az ember csak érettebb fejjel tud megérteni. De ugyanígy gondolkodom a mesekönyvekről is. Sokan nem értették, hogy felnőtt fejjel miért olvasom a Harry Pottert, hiszen az gyerekeknek való. Erre én azt szoktam válaszolni, hogy nem fosztom meg magam egy fantasztikus kaland élményétől csak azért, mert mások szerint kinőttem belőle.

Tudvalevő, hogy az olvasóvá nevelés nem az iskolában kezdődik, de még csak nem is az óvodában. Aki mese- és beszédhiánnyal érkezik az oviba, vagyis nem olvastak, meséltek neki a szülei, abból majdnem biztosan nem olvasó gyerek illetve felnőtt lesz. Az olvasóvá nevelés első számú felelőse tehát maga a szülő, aki nemcsak azzal segítheti a folyamatot, hogy példát mutat a könyvek és az olvasás szeretetére, hanem azzal is, hogy rendszeresen énekel, játszik és mesél a gyermekének, mondta egy általunk megkérdezett pszichológus.

Nagyon fontos a pozitív otthoni példa

Világszerte egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek a 6 éven aluli gyerekek olvasáskultúrájának fejlesztésére. Például korai olvasásfejlesztési programokat kezdeményeznek, és a kisgyermekek szülőkkel közös könyvtárlátogatását szervezik meg Nagy-Britanniában. Finnországban a közeli óvodából rendszeresen mennek át csoportok meseolvasásra, könyvlapozgatásra a könyvtárba. Amerikában mozgalom indult azért, hogy a szülők minden hónapban vegyenek egy könyvet a kicsinek, hogy ötéves korára legalább 60 darab saját könyve legyen. Egy tavalyi hazai kisgyermekes szülők körében végzett olvasásfelmérés eredményeiből kiderült, hogy az alacsonyabb végzettségű, általában rosszabb körülmények között élő szülők – többségében anyák – keveset olvasnak, sok időt töltenek a képernyő előtt, ritkán vagy egyáltalán nem járnak könyvtárba, és általában nincsenek tudatos törekvéseik a könyv és az olvasás megszerettetésére.