Festő áll a téren, ecset a kezében

Az intézmény képzőművészeti gyűjteményében található, kicsiny, mindössze 14,5 cm x 22,8 cm méretű olajkép érdekes helytörténeti dokumentum. – Feltehetően a Garay térről ismert első festmény – mutatott rá Lovas Csilla irodalomtörténész, főmuzeológus, a honlap ismertetőjének szerzője. – Az is különleges, hogy a falemez másik oldalán ugyancsak olaj technikával készült kápolna kép található.

Visszatérve a megörökített szekszárdi központhoz: a festményen a Garay tér egy részlete tárul elénk. A jobb oldalon – kalauzol bennünket Lovas Csilla – az egykori Polgári fiú- és leányiskola 1878–1879-ben épült egyemeletes tömbje látható, mely jól felismerhető páros elrendezésű ablakairól és a homlokzat közepén lévő oromzatdíszről. Előtte fiatal fák sora, mely a dombon felfelé a tér szélén álló terebélyesebb fákkal folytatódik. Felettük a vármegyeháza részlete bukkan elő, a kékesszürke égbolt előtt a templom tornya magasodik. A bal szélen a klasszicista városháza épületének jelzésszerű ábrázolása zárja le a teret. A kép jobb szélén, az iskola mellett földszintes épület, előtte nagy lombú fa áll, tőle balra a jól kivehető kútház és az itatóvályú.

Katona Nándor a festmény bal felső sarkában még a festék teljes megszáradása előtt belekarcolta a dátumot: „Szegzárd 88 augusztus 3án.” A művész nem egészen harminc évvel később, 1916 augusztusában még egyszer elvetődött Tolna megyébe, azon belül Lengyel községbe. Bár nincs rá semmilyen bizonyíték, nem kizárt, hogy ekkor ismét útba ejtette azt a helyszínt, mely közel három évtizede megihlette őt.

Bércek festője

Katona (Kleinberger) Nándor 1864-ben született Szepesófaluban – ma Szlovákia, Spišská Stará Ves –, a Magas Tátra lábánál. Tehetsége már 15 éves korában kitűnt: Mednyánszky László fel is fedezte, ő volt első tanára, és évekig támogatta tanulmányait. 1881–87 között a Mintarajziskolában Székely Bertalan és Lotz Károly növendéke volt. Már 1883-ban a Műcsarnokban kiállította A tűznél című életképét. 1890–94 között a párizsi Julian Akadémián képezte magát, közben Hollandiában és Londonban járt tanulmányúton. Ekkor főleg arc- és alakos képeket festett. Párizs után hazatért a Szepességbe és hat éven át Mednyánszky és rokonai vendége volt. Ebben az időben kizárólag a tájképfestésnek élt, a Felvidék hegyes, erdős vidékét ábrázolta. 1899-ben költözött Budapestre, gyorsan ismert festővé vált. Sorra nyerte az ösztöndíjakat, a külföldi és hazai elismeréseket. A fővárosban hunyt el 1932-ben.