Kanadába repültek a Tücskök

– Nyolc éve lehetett annak, hogy egyik itthoni fellépésünkön felfigyelt ránk a Magyarokért Kanadában Egyesület elnöke – mondta el lapunknak Béresné Kollár Éva, a csoport vezetője. – Kathy Takacs, azaz Takács Katalin ott helyben kijelentette, hogy szívesen látna bennünket Kanadában, az ottani magyarok körében. Azóta tervezzük ezt az utat, ami most valósult meg. A csapat azóta teljesen kicserélődött, mindössze egyetlen, ma már huszonkét éves énekesünk maradt meg az akkori együttesből.

A húsztagú küldöttség, tizennégy énekes és hat kísérő a Budapest–Toronto közvetlen járattal indult. A szálláshely Kitchener városában van, itt egy rövid pihenő után augusztus 20-án be is mutatkoznak a fiatalok, úgy az ünnepi műsorban, mint az esti bálon. Ugyanez a forgatókönyv megismétlődik vasárnap is Windsorban. Azután szerdán Toronto következik, itt viszont a Holokausztra emlékező közösség meghívásának tesznek eleget a szekszárdiak. Mondanunk sem kell, hogy a vendégszereplésen egymást érik a festői helyszínek: a tervek szerint a Niagara vízesés közelében is felcsendül a jellegzetes Tücsök-ének. A tervek szerint a szekszárdiak nyolc alkalommal lépnek színpadra. A csapat augusztus 28-án este indul vissza, tehát a fiatalok számára még két nap pihenő marad iskolakezdésig.

A középiskolás Csákvári Nikolett három éve már volt társaival együtt külföldön, Párizsban, méghozzá repülővel. De az akkori pár órás röpködés nem hasonlítható össze a mostani, tízórás úttal. – A bőröndökkel való folyamatos küszködés, mit vigyünk, mi maradjon – ez nyomja rá a bélyegét a készülődésre. Miután tudomásom van arról, hogy szebbnél szebb helyekre visznek bennünket, nem volt szükség arra, hogy tervet állítsak össze magamnak a látnivalókról. Kanada a képzetemben nagyon zöld, tele van fákkal – kíváncsi vagyok, hogy az elképzelésem mennyire esik egybe a valósággal. 

Az egyetlen Tücsök-tag, aki ma is énekel a nyolc évvel ezelőtti csapatból, nem más, mint Juhász Bence. Tizenhat éve kérte felvételét az együttesbe. Ma már egyetemista Pécsett, de rendszeresen jár próbára.

– Ez az elmúlt tizenhat év számos olyan különleges élményt adott, mint amilyet most fogunk átélni Kanadában – gondolkodott el Bence. – Ez akkor is így lesz, ha tudjuk: bár lesz szabadidőnk, nem nyaralni megyünk, hanem komoly feladatokat magas szinten teljesíteni. Nemcsak azt köszönhetem a Tücsök Zenés Színpadnak, hogy bejárhattam a megyét, az országot és eljuthattam külföldre és most pedig Kanadába mehetek. Egy olyan közegbe kerültem, mely döntő hatást gyakorolt a személyiségemre és előnyömre szolgálva határozta meg a jövőmet. Az éneklés, mármint a rendszeres próba a Tücsökben mindig iskola utáni elfoglaltság maradt: ugyanakkor olyan felszabadultságot adott, melynek segítségével erőteljesebben tudtunk koncentrálni az iskolában. Nem véletlen, hogy a Tücsök tagjai közül mindenki a jó tanulók táborát gyarapítja, így volt ez régen és így van most is.

Huszonhárom esztendős múlt van a cseppet sem henyélő Tücsök mögött

Az 1994-ben rendezett megyei popdal éneklési és mesemondóverseny résztvevői a több hónapig tartó próbák és sikeres fellépések után – megízlelve a színpadi szereplés varázsát – kérték, hadd maradjanak együtt. Így alakult meg a Babits Mihály Művelődési Ház és Gyermekek Háza Tücsök Klubja. A csoport 6–14 éves gyermekekből állt, repertoárjuk korukhoz illő dalokból, szerkesztett műsorokból, zenés mesejátékokból tevődött össze. Évi 60-70 fellépésük révén a város és a megye jól ismert, kedvelt amatőr együttesévé váltak, egymásért kiálló, a kemény munkát is örömmel vállaló, önzetlen baráti társasággá alakultak. A gyermekek az állandó szombati próbanappal gyakorlatilag vállalták az eggyel több napos „iskolai munkát”, eredményét azonban ők is látják. Műsoridejük rövid idő alatt több órányira duzzadt. Az együtt végzett munka és a színpadi gyakorlat személyiségformáló, önbizalmat adó kedvező hatását az iskolai visszajelzések egyértelműen igazolták, a gyerekek által is elfogadott alapkövetelmény volt a jó tanulmányi eredmény.