Kortárs művészek alkotnak ismét a Paksi Képtár telepén

Hétfőn kezdték meg munkájukat a 37. Paksi Művésztelep alkotói: Tarr Hajni, Erdélyi Gábor, a Borsos János és Lőrinc Lilla alkotta Borsos Lőrinc alkotópáros, Molnár Zsolt, Somody Péter, Babinszky Csilla, Bálványos Levente, Benedek Barna, Keresztes Zsófia és Losonczy István.

Témában és technikában is kötetlen a Paksi Képtár által szervezett művésztelep. Egy visszatérő momentum viszont tetten érhető: azok a művészek kapnak meghívást, akik a közeljövőben kiállításon mutatkoznak be Pakson.

A Paksi Képtár fontos hagyománya, hogy nyaranta alkotási lehetőséget biztosít több kortárs művész számára. Az itt megforduló festők és szobrászok által ajándékozott munkák alapozták meg az intézmény kortárs gyűjteményét is.

A programra a szakmai vezető, Prosek Zoltán választja ki a meghívottakat, akik közül többen már most a képtárban nyíló tárlatuk előkészítésén dolgoznak. A legutóbb kiállító művészek szintén részt vettek a tavalyi alkotótelep munkájában. A Borsos–Lőrinc alkotópárossal, Molnár Zsolttal és Tarr Hajnival már biztosan találkozhat a művészetkedvelő közönség jövőbeni tárlatokon.

– Most vagyok először a művésztelepen. Zoltán meghívására jöttem. Jövőre lesz itt kiállításom a Tarr Hajnalkával – kezdte Molnár Zsolt, miközben egy installációjának vázlatán dolgozott. – Két önálló kiállításom lesz a közeljövőben, egy tematikára fűzve készülök rájuk – folytatta. A téma az agrárium lesz, árulta még el, majd lelkesen beszélt a Paksi Képtár tereiről. Elárulta, hogy egyébként szívesen alkot önállóan, amire van is módja, mégis örült a meghívásnak, hiszen ismerkedhet a térrel, ahol majd bemutatkozik.

– Ez egy minősítő hely, hogyne szeretnék itt kiállítani, dolgozni – fogalmazott Losonczy István, miközben egy percre sem hagyta abba a munkát. Az előtte fekvő nagyméretű vászon fölé hajolva, tempósan járt a keze, s közben arról beszélt, hogy egy régebbi „ügyét” folytatja. – A megfeszített vászonnak a szálait követem nagyon éles vonalakkal, abban különböző színproblémákat vetek fel – vázolta. Zászló készül, a lobogást az adja, hogy követi a vászon szövését – fogalmazott a pécsi művészetin tanító Losonczy István, aki második alkalommal az alkotótelep résztvevője. Vonzó a társaság, a körülmények. Utóbbiba beleérti az adottságokat, a hely szellemét és azt, hogy csak a munkára lehet koncentrálni.

Keresztes Zsófi még nem állított ki Pakson és még nincs is tervben paksi kiállítása. A meghívásnak viszont igazán örült, mert kevés művésztelepen járt. Szeret nagy méretekben dolgozni, arra, hogy egy komoly munkát elkészítsen, tíz nap kevés, de például a kísérletezésre kiválóan alkalmas.

– Ezek absztrahált testrészek lesznek. A formákat kifaragom polisztirolból, hoztam le mozaikcsempéket, azzal bevonom – avatott be a folyamat részleteibe. Zsófi szerencsés, mert Budapesten egy felújított gyárépületben viszonylag nagy műterme van, mégis kapva kapott az alkalmon, hogy a Paksi Képtár művésztelepének munkájában részt vegyen. – Jaj, én imádom. A tér szuper jó, egyre kevesebb ilyen jó tér van, ami nem kereskedelmi célú galéria – fogalmazott a művész, akinek januárban Prágában lesz önálló tárlata.

A Paksi Vizuális Kísérleti Alkotótelep 1980-ban indult, kezdetben képzőművészeti táborként, majd a második évtől kezdve zenei csoporttal egészült ki. Az első 5 év után a képtár megteremtésének fontos igénye került a fókuszba, gyakorlatilag a táborba történő további meghívások is ezt a célt szolgálták.

A Paksi Képtár kezdetekben még tematikus programja mára teljesen kötetlen: mind a téma, mind az alkalmazott technikák tekintetében szabadon választott. A paksi bemutatkozásra készülő képzőművészek szívesen élnek annak lehetőségével, hogy a képtár tereivel ismerkedhetnek, mert az átlagostól alaposan eltérő adottságok nagy kihívásokat tartogatnak számukra. A nyitott műteremként működő alkotótelep munkáját bárki megtekintheti, aki kíváncsi a művészekre és munkáikra.