Olvasónk mély sebe másnapra teljes egészében meggyógyult

A történet első fele még a nyolcvanas években játszódik, a második viszont már a kilencvenes és a kétezres években. Mint írtuk: olvasónk családjával legeltető állattartást folytatott Észak-Tolna és Kelet-Somogy határán.

1990 őszén motorjával haladt azon az úton, amelyet úgy ismert, mint a tenyerét, hiszen – ahogy írja – több ezerszer járt már rajta. Este volt, valamivel nyolc óra után, amikor egyszer csak iszonyatos nyomást érzett jobb oldalról. Próbálta a motort az úton tartani, de ez a titokzatos erő letolta a mellette lévő tarlóra. Az erő hirtelen szűnt meg, az első kerék megakadt egy keréknyomban, olvasónk pedig átszaltózott járművén, és az út túlsó oldalán lévő kukoricásba esett. Ráadásul olyan szerencsétlenül, hogy beütötte a fejét, és elvesztette az eszméletét. Olvasónk azt írja, hogy legalább egy órát fekhetett így.

Amikor magához tért, már sötét volt, és nehezen tudott felállni. Látszólag semmi baja nem volt, de enyhe csípést érzett a jobb térdhajlatában. A motorja fényszórója kiesett, amelyet vissza tudott illeszteni a helyére, de nem működött, így sötétben indult haza. Este tíz körül ért célt, otthon aztán felkeltette a nagyanyját.

– Kértem, nézze meg, miért érzem a térdhajlatomban azt a csípő érzést. Kezét összecsapva mondta, hogy egy vízszintes vágást lát, szerinte az inak is kilátszanak, de nem vérzik. Arra kértem, kösse be, ő pedig megtette ezt. Egy tiszta, fehér vánkoshuzatot tépett el, ezzel kötötte be – írta. Nyugovóra tért, és eldöntötte, hogy ha rosszabbra fordulna az állapota, orvoshoz fordul. Másnap reggelre megszűnt a csípő érzés, olvasónk a sebét átkötötte, és elment dolgozni. Egész délelőtt bálázott a testvérével, délután háromig rakták a kazlat. Ezután hazament, ahol a mama felkiáltott, amikor a sebet ellenőrizte, az ugyanis teljesen begyógyult. Csupán egy penge vékonyságú fehér csík látszott.

Másfél héttel később testvérével búzát szállítottak, teherautóval mentek. Amikor ahhoz a részhez értek, ahol olvasónk balesetet szenvedett motorjával, megálltak, és nagy meglepetésükre egy húsz méter átmérőjű kör alakú tárgy lenyomatát látták. Olvasónk ezek után a következő magyarázatot adta rendkívüli gyógyulására.

– Pár évvel azelőtt megsérült a térdem. Megröntgenezték, de nem láttak törést. Viszont utána is folyamatosan fájt. Ezt a sérülést gyógyíthatták meg a földönkívüliek, a nagyméretű tárgy ugyanis egy ufó lehetett. Annak a tolóereje lökött le az útról – fogalmaz, és azt is hozzáteszi, hogy a lába azóta sem fáj.

Története azonban tovább folytatódik, hiszen 1991 nyarán édesapjával úgy döntöttek, ismét kiköltöznek erre a területre. Először az apa vette birtokba a kisteherautó platóján felállított sátrat, majd egy hét múlva a fiú. Egy augusztusi éjjel olvasónk körbejárta azt a területet, amelyet lekerítettek a nyájnak, és önkéntelenül is arra fordult, ahol korábban egy nagyméretű, számára teljesen idegen tárgyat látott. Nagy meglepetésére újra látta a sárga fénynyalábot. Megnyugtatónak gondolta, hogy két és fél dűlőre volt a szerinte idegenek által működtetett fegyvertől. Megvárta, amíg kialszik a sárga fény, majd még további tíz percet, ezután indult vissza a sátrához. Be is mászott, ám ekkor olyan szokatlan dolog történt, amilyenhez foghatót évekkel ezelőtt tapasztalt. Süvöltő hangot hallott, recsegtek az akácfák, a sátor remegett, majd pár másodperc múlva csend lett. Nem sokkal ezután a fiatal férfi iszonyatos álmosságot érzett. Amikor felébredt, rémisztő csattanást hallott, és azt látta, hogy az ufó a sátra mellett van. Próbált felkelni, de valaki belecsavarta a takaróba úgy, hogy a karjai szorosan a testéhez simultak. Nagy nehezen kiszabadult, és a puskája után nyúlt, csakhogy a töltényeket nem találta, csupán azt, amelyik a zubbonya zsebében lapult. Lőni végül nem lőtt, de közelről láthatta, milyen is egy ufó. A szerkezet három részből állt. Az alja lapos volt, és úgy húsz méter átmérőjű, felette egy huszonöt méter átmérőjű rész, majd a legfelső „szint” úgy négyméteres lehetett Az alsó sík rész szélén egy méter átmérőjű kör alakú nyílásokat látott, ezeknek a felemelkedésnél volt szerepük. Ennél nagyobb nyílások is voltak a gépen, melyek nyitódtak, záródtak.

Az űrjármű elindult, olvasónk futva igyekezett követni, de nagyot esett, és beütötte a combját. Ahogy visszaindult a szállására, furcsa, édeskés szagot érzett, amely fojtogatta. Úgy döntött, megnézi a birkákat. Az állatok elmenekültek az erdőbe, ott a kerítésnél szinte egymás hegyén-hátán álltak, valószínűleg nagyon megijedtek, de szerencsére nem esett bajuk. Fél év múlva olvasónk furcsa változásokat tapasztalt magán. Nem fizikaiakat, inkább mintha amnézia után visszatérnének az emlékei. Ezek azonban megint csak igen furák voltak.

Csúcsos fejűek után ezúttal magas idegen lények

Hosszú kihagyás után 2002 januárjában olvasónknak újabb ufókalandban volt része. Mint írja, egy éjszaka hangos kutyaugatásra ébredt, és a nyitott pajtában találta meg az izgalom okát. Kékesfehér, gyönyörű fénygömbben egy hófehér ruhás, nagyon magas alakot pillantott meg. Tudta, hogy akit lát, nem ember, legalábbis nem földi lény. Elindult felé, de a kékesfehér fény megszűnt, az alak zsugorodni kezdett, és nemsokára már csak egy tányérnyi fehér folt volt látható. Ez a jelenésszerű esemény a nyáron megismétlődött. Olvasónk szerint azért történnek vele ezek a dolgok, mert a nyolcvanas években meglátta az idegeneket, járműveiket és bázisukat, és ha már így esett, az idegenek azt szeretnék, hogy a továbbiakban tanúja legyen annak, hogy itt jártak. Mint írja, bár a földönkívüliek egy mozdulattal eltörölhetnének minket a föld színéről, egyáltalán nem ez a céljuk. Sőt, szándékuk kifejezetten békés, és évezredek óta őrködnek felettünk.