Tolna Megyei Gyilkosságok IX.

2018.02.18. 20:00

Ötvenkilenc szúrással végeztek egyikük apósával

Folytatjuk Tolna megyei gyilkosságok sorozatunkat, melyben most – ahogy a korabeli sajtó fogalmaz – „vadállatias” fivérek borzalmas gyilkosságát mutatjuk be.

Kvanduk Bence, illusztráció: Shutterstock

1923. november 18-án, vasárnap este 6 és 7 óra között Sipos József és Sipos János szekszárdi lakosok, valószínűleg előre megfontolt szándékkal meggyilkolták V. János 48 éves jómódú szekszárdi gazdálkodót. Az áldozatot ötvenkilencszer szúrták meg, mielőtt elvérzett.

Sipos József 26 éves földműves néhány évvel korábban nőül vette V. János lányát, és lakás hiányában az após Béri Balogh Ádám utca 56. szám alatti házába költöztek be. A férjet azonban izgága, kötekedő és összeférhetetlen természete miatt a feleség családja nem szívlelte, lehetőleg kerülték a találkozást különösen azután, hogy egy összeszólalkozás hevében V. János a vejét megszúrta. Sipos az esetet sohasem tudta apósának megbocsátani.

Az utcabeli lakosok elmondása szerint, Sipos öröklött elmegyöngeségben szenvedett, éppen esküvője napján került egy év gyógykezelésre az elmegyógyintézetbe és apja is ott halt meg.

A végzetes vasárnap délután Sipos Józsefnek sikerült az évi bortermését pénzzé tenni, amellyel elég illuminált állapotban ért haza. Hat óra tájban a borért kapott pénzt átadta feleségének. Eközben öccse, Sipos János vendégségbe érkezett a családhoz.

A két testvér rövid ideje borozgatott, amikor Józsefet annyira megzavarta már az erős ital, hogy egymás után vágta földhöz a boroskancsót, a hébért és mindazt, ami a keze ügyébe akadt. A fiatalasszony hiába intette nyugalomra férjét. Amikor látta, hogy könyörgése nem használ, átszaladt atyjához, akit arra kért, zárkózzon be jól a lakásába, mert rossz előérzete van, és férje alighanem bosszút akar állani a fél évvel korábbi bántalmazásáért.

A részeg azonnal észrevette felesége eltűnését, akiről tudta, apósához szaladt át. Magához vette a pecsenyeforgató villát és a konyhakést öccse kezébe nyomta:

– Most gyere velem, s ne hagyj cserben, ha meg találnak gyilkolni – idézi az elhangozhatott felhívást a Tolnamegyei Ujság.

Átmentek az após lakása elé, ahol az ablakot kezdték zörgetni, de annyira, hogy egyszerre négy ablaktábla is betörött. Az áldozat a dörömbölésre ajtót nyitott és nyugalomra intette a megvadult embert. Pár pillanat múlva azonban már Sipos derékon kapta apósát, de amikor éppen a pecsenyeforgató villát hátába akarta döfni, Siposné hirtelen elkapta férje kezét, amellyel lehetővé tette, hogy apja kiszabadulhasson Sipos kezei közül. A megtámadott ember az utcára menekült, és beszaladt Ribling József alsó szomszédjának házába, akit arra kért, szaladjon rendőrökért, mert meg akarják gyilkolni. Eközben megérkezett a két Sipos is, akik a bezárt kaput kezdték döngetni. Az áldozat az udvaron egy ásót vett magához, hogy azzal támadás esetén védhesse magát, az utcára ment és Sipos József felé sújtott. Az ásónyél azonban eltörött, mire a szerencsétlen embert József elkapta, földre teperte és a kezében levő pecsenyeforgató villával összeszurkálta. Ekkorra már János is megérkezett, aki a konyhakést forgatta meg a már több sebből vérző ember testében. Ezután, mint akik dolgukat jól végezték, eldobva maguktól a gyilkos fegyvereket, az alsóvárosi temető felé vették az irányt, valószínűleg azért, hogy végleg búcsút vegyenek a várostól. Útközben azonban a rendőrökbe botlottak, akik feltartóztatták, és a gyilkosság helyszínére kísérték őket, ahol V. Jánost az utca árok szélén találtak meg. A szerencsétlen a támadás után vérző sebeivel egy-két lépést tett, azután összeesett és meghalt. 

A boncolás megállapította, hogy a meggyilkoltat harminchét kés- és villaszúrás érte, amelyek között számos halálos sérülés volt. Sipos Józsefet a helyszínelés után kórházba szállították, mert súlyos fejsérülést kapott, valószínűleg akkor, amikor az áldozat az ásóval próbálta védeni magát. Gyógyulása után a fogházba vitték. Jánost pedig, aki a gyilkosságban segédkezett, a rendőrségen részletesen kihallgatták, és csak ezt követően kísérték át a szekszárdi kir. ügyészség fogházába.

Hat hónappal később az újság már a következőképpen számolt be az ügyről, és annak folytatásáról: „A két testvér disznóölő-késekkel 59 olyan súlyos szúrást ejtett, amelyek legtöbbje halálos volt. Az eset után mindkettőjüket letartóztatták és beszállították a szekszárdi fogházba, ahol megfigyelés alá kerültek. Az orvosi vélemény Sipos Jánost elmebetegnek, Sipos Józsefet pedig korlátolt beszámíthatóságúnak nyilvánította. A királyi ügyészség Sipos Jánost felszállíttatta Budapestre az igazságügyi országos megfigyelő intézetbe, ahol alapos vizsgálat után megállapították, hogy nem elmebeteg, és tettét teljesen beszámítható állapotban követte el.”

Az ügy majdnem a gyilkosság után egy évvel, 1924 szeptemberében zárult le. A tárgyaláskor a két gyilkos fegyver ismét a pecsenyeforgató villa és a konyhakés volt, de ekkor is arról írnak már, hogy 59 szúrást ejtettek Siposék az áldozaton.

A rémes gyilkosság elkövetőinek ügyét a szekszárdi törvényszéken tárgyalták, amelynek büntető tanácsa a „vadállatias” fivéreket enyhítő körülmények figyelembe vételével 10-10 évnyi fegyházra ítélte. Fellebbezés folytán az ügy a pécsi királyi ítélőtáblához került, ahol helyben hagyták az ítéletet. Indokolásuk kimondta, hogy azért szabott ki a bíróság ilyen – aránylag – enyhe büntetést, mert tekintetbe vette, hogy mindketten terhelt családból származnak, és hogy akarat elhatározó képességük korlátozott.

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a teol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában