Pro Progressio díjat kapott a Garay gimnázium tanára, Tóthné Gulácsi Beáta

– Kiemelkedő munkát végző matematikatanárként számolt ezzel a díjjal?

– Egyáltalán nem – válaszolt a kérdésre Tóthné Gulácsi Beáta. – Teszem a dolgom a legjobb tudásom szerint, becsületesen. Tanítás közben egy dologgal számolok csupán: azzal, hogy diákjaim megszeressék a matematikát, ne ijedjenek meg a feladatoktól, és hogy felkészítsem őket a sikeres érettségire. Ez a díj nagyon megtisztelő számomra, húszéves pedagógiai pályafutásom nagy elismerése, de a napi-heti szinten kapott visszajelzések a diákok részéről az, amiért érdemes csinálni.

– Emlékszik arra a meghatározó gyermekkori pillanatra, esetre, élményre, ami a matematika mint kedvenc tantárgy, elfoglaltság felé vezérelte? Kell valamilyen különleges érzék ahhoz, hogy valaki matematikus legyen?

– Jól emlékszem az általános iskolai matematikatanáromra. Ő volt az, aki megmutatta nekem e tantárgy szépségét, igazi arcát. Látta rajtam a lelkesedést, az érdeklődést. Többször megkérdezte tőlem hetedikes koromban, hogy nem akarok-e matematikatanár lenni. Akkor még nem tudtam válaszolni. Ezután a gimnáziumban is inspiráló tanárokra találtam, így eldőlt a sorsom. Amúgy pedig biztosan kell egy bizonyos fokú affinitás a reál tantárgyak iránt, de a matematika is tanulható tantárgy – bár sok diák ezt nem így gondolja. A megértéshez nagyon fontos a diák szorgalma, akarata, és persze kisgyermek korban egy jó pedagógus. 

– Nemcsak matematika, hanem francia nyelv szakos tanár is. Egy olyan pedagógiai rendszerben, mely a matematika mellé klasszikus esetekben jobbára a fizikát, kémiát vagy biológiát társítja. Avagy a francia nyelv logikája hatott önre ennyire? Van valamilyen speciális előnye pedagógiai munkájában annak, hogy éppen ez a szakpár a sajátja?

– A nyelvtanulás mindig is a hobbim volt. Franciául, angolul, németül, olaszul, latinul tanultam. Nagyon örülök ennek a szakpárosításnak, és csak az előnyeit élvezem. Míg a matematika egy kötöttebb, jobban keretek közé szorított tantárgy, addig a nyelvoktatás nagyon interaktív, játékos is lehet. Ezek váltakozása teszi számomra teljesen harmonikussá a napot. E két szak tökéletesen kiegészíti egymást. A logikus gondolkodás, az egymásra épülő, egyre kiteljesedő ismeretek megszerzése, a rendszeres tanulás mindkettőhöz elengedhetetlen.

– Középiskolásként nem irigyeltem a matematikatanáromat, mert az osztályban volt néhány „Steinmann”, aki viszonylag értette a matematikát, ám azután minden pedagógusi ráhatás ellenére nagy szünet következett. Gyakorló tanárként ma milyen tapasztalatokról adhat számot?

– Szerencsésnek mondhatom magam, mert a Garay János Gimnáziumba igen motivált, céltudatos diákok érkeznek. Természetesen a matematikához való affinitásuk ettől még különböző. Csoportbontásban tanítjuk a matematikát a 7–10. évfolyamon, pontosan azért, hogy elkerüljük a lemorzsolódást. A 11–12. évfolyamon pedig nívócsoportokban folyik az oktatás. Homogén csoportok jönnek így létre, ahol a csoportot alkotó diákokhoz lehet igazítani a tempót és a szintet is. Nagyon hatékonyan lehet így dolgozni.

– A Pro Progressio díj mindenesetre egyértelmű szakmai visszajelzés munkájának hatékonyságáról és eredményességéről. Mely pedagógiai módszert részesíti előnyben? Használja/használná például az okostelefonokat a matematikatanításban, avagy azt vallja, hogy nincs jobb a hagyományos, bevált módszereknél?

– Nem könnyű ma tanárnak lenni, de diáknak sem. Mind a túlterheltség, mind a felgyorsult, rohanó életritmus érezhető mindkét félen. Ehhez alkalmazkodnunk kell, és elsősorban nekünk, pedagógusoknak kell változnunk. A hagyományos, frontális osztálymunka sokszor hatékony a matematika tantárgy oktatásában, de a digitális tábla, az interaktív tananyag és az okostelefon is már mindennapi szinten jelen vannak. A diákok érdeklődését így könnyebb fenntartani.

– Matematikai képzettsége eddig mindig megóvta attól, hogy a pénztárnál többet fizessen a termékek valós összértékéhez képest?

– A fejszámolás nem az erősségem, azt mindig a férjemre hagyom. Hétvégi bevásárlásokkor viccesen meg szoktam jegyezni a családomnak, hogy én ma nem dolgozom, nem számolok, de azért a becslést akaratomon kívül is elvégzem, így meglepetés nem érhet a pénztárnál.

Névjegy, száz kilométer gyaloglással

Születési helye: Szatmárnémeti.

Családi állapota: házas, két leánygyermekük van: Petra gimnazista, kilencedik osztályos, Gréta általános iskolás, hatodik osztályos.

Iskolái: Garay János Gimnázium, Juhász Gyula Tanárképző Főiskola, Szegedi Tudományegyetem, Budapesti Műszaki Egyetem.

Végzettségei, képzettségei: matematika szakos középiskolai tanár, francianyelv-tanár, közoktatás-vezetői végzettség.

Nyelvismerete: francia felsőfok, valamint angol alap társalgási szint.

Hobbija: az olvasás, a túrázás és az utazás.

Tervei: az angol nyelvtudás fejlesztése, a Dél-Dunántúli Kéktúra befejezése – ugyanis már több mint 100 kilométert legyalogolt belőle.