Rendet vágtak az Aratónapon

A szombati rendezvényen tizennyolc csapat állt rajthoz a búzatábla szélén, de nem azért, hogy versenyezzen egymással. A lényeg annak felidézése, bizonyítása volt, hogy tiszteletre méltó eleink milyen derekasan, keményen megdolgoztak a kenyérért.

A piactéri, kellő energiát biztosító disznótoros reggeli után Molnár Péter plébános áldotta meg a résztvevőket, így a tizennyolc csapatot, köztük bátaszéki, dunakömlődi, faddi, kisszékelyi, paksi, szekszárdi, tamási és helybeli aratókat. Valamennyi csapat öt-öt tagból, jelesül kaszásból, marokszedőből, kévekötőből, kötélterítőből és ételhordóból állt.

Valamivel kilenc óra után sürgölődő emberekkel lett tele a piactér mögötti gabonatábla, mely azután, a szorgos tevékenység eredményeként, átalakult kévékkel teli tarlóvá. Délelőtt tizenegy órakor Nyirati Bálint már értékelte is az aratást, jó étvágyat kívánva az ebédhez.

A finomságok elköltése után a vendéglátók nevében Törő Péter Ferenc polgármester tartott köszöntőt. Mint hangsúlyozta, az Aratónap immár a kikapcsolódást szolgálja, így tehát akkor éri el célját, ha mindenki jól érzi magát. Ugyancsak a polgármester adta át az ajándékokat, de már délután, az eredményhirdetésen, ahonnan egyébként senki sem ment haza üres kézzel.

A közönséget mindeközben dalosok, táncosok szórakoztatták, illetve Gábriel Zoltán, Récsel Krisztián és Zeifel György közreműködésének köszönhetően korabeli, azaz múlt századi mezőgazdasági gépeket is meg lehetett tekinteni.

A rendezvényen a legidősebb kaszás a nyolcvankét éves Boda József volt. A helybeli lakos lapunknak elmondta, hogy már tíz éves gyermekként végigdolgozta a kézi aratást. Így a szakályi Aratónap egyúttal felidézte számára nemcsak az akkori világot, benne egykori önmagát: hanem azt is, hogy gyermekkorában mennyire megbecsülték a kenyeret, amiből egykoron bizony nem mindig került az asztalra.