Úgy érzi, megtalálta a neki való hivatás

– Gyerekkoromban nem készültem börtönőrnek – osztotta meg ezt a nem is annyira meglepő információt Takács Róbert bv. alezredes, a Tolna Megyei Büntetés-végrehajtási Intézet Személyügyi és Szociális Osztályának vezetője, aki nemrégiben vehette át a Magyar Ezüst Érdemkereszt Katonai Tagozatát közel három évtizedes példaértékű szakmai tevékenységéért.

Mint mondta, az eredeti szakmája állattartó- és telepi gépész, de ebben csak nagyon rövid ideig dolgozott. Sokáig üzletkötőként tevékenykedett egy ruházati nagykereskedésnél, ez azonban napokra elszólította a családjától, és két kisgyerek édesapjaként jobbnak látta, ha helyben, Szekszárdon talál munkát. 1992-ben a felesége figyelt fel a Tolnai Népújságban egy hirdetésre, miszerint fegyveres testület érettségizettek jelentkezését várja.

Takács Róbert úgy döntött, megpróbálja, bár az, hogy a börtönről van szó, csak a tényleges jelentkezéskor derült ki. Ez nem rettentette el, és az alkalmassági vizsgálatokon is megfelelt, így 1992 júniusában biztonsági felügyelőként felszerelt, vagyis börtönőr lett. A fogvatartottak körletén dolgozott, azok mindennapi irányításában vett részt.

Rövid idő után megtették őrség ügyeletesnek, az ugyanis érettségihez kötött feladatkör, és akkoriban kevés munkavállaló felelt meg ennek a követelménynek. Ez már egy magasabb beosztást jelentett, amelyben évekig helytállt, és ez idő alatt elvégezte a tiszthelyettesi, majd a zászlós iskolát kitűnő eredménnyel. Ez tette számára lehetővé azt is, hogy száz százalékos felvételivel a rendőrtiszti főiskola büntetés-végrehajtási tiszti szakán, levelező tagozaton folytathassa tanulmányait. Még hallgató volt, amikor bűnügyi nyilvántartónak nevezték ki, így ismét előbbre lépett, és 2001-ben jelesre végzett a főiskolán. Ráadásul időközben négy gyermekes édesapává vált, ezért rendkívül hálás a feleségének a támogatásért, a hátország biztosításáért.

Hamarosan ismét adódott egy lehetőség, miután a fogvatartási ügyek osztályán megüresedett az osztályvezető-helyettesi pozíció. Újra fogvatartottakkal kezdett foglalkozni, nevelői tevékenységet végzett, ügyes-bajos dolgaikban segítette őket. 2006. július 15-től került jelenlegi beosztásába, ahol már az állomány ügyeit intézi. Emellett fegyelmi nyomozó tiszti feladatokat is ellát – szerencsére ez kevés munkát ad neki –, illetve egy ideig a sajtóval való kapcsolattartásért is felelt.

Már kezdetben sem feszélyezte a börtönben tapasztalható bezártság, és szereti azt a rendet, ami egy ilyen intézetet jellemez. Hozzátette, másfél év sorkatonai szolgálatot követően fél évet töltött a szentendrei katonatiszti főiskolán. Tanulmányait azonban abbahagyta, és akkor úgy érezte: soha többet nem húz egyenruhát. Huszonhét évvel ez előtt mégis megtette, és nem bánja, mert megtalálta őt a neki való hivatás.

A család elsődleges szerepet tölt be az életében, harmincegy éve házas, négy gyermeke mellett hamarosan egy unokával is büszkélkedhet. Hobbija a testépítés, hetente háromszor jár edzeni, amit az egészségmegőrzése szempontjából tart fontosnak, illetve testileg és lelkileg is feltölti, és egy jó közösségnek lehet a tagja.

Munkájukkal a társadalmat szolgálják és mindenkor a közösséget védelmezik

– A büntetés-végrehajtás nagyon hasznos a társadalom számára, a közösséget szolgáljuk általa, hiszen meghatározott időre vagy végleg elkülönítjük a normakövető állampolgároktól azokat, aki vétettek a társadalom ellen – vallja Takács Róbert. Arra is kitért, hogy a többség előbb-utóbb szabadul, ezért az a cél, hogy a fogvatartott jobb emberként hagyja el a börtönt, mint amilyenként elítélték. – Vannak visszaesők, de szerencsére pozitív példák is – tette hozzá az alezredes. Az elismerésre Jéri Tamás, a Tolna Megyei Büntetés-végrehajtási Intézet megbízott parancsnoka terjesztette fel, amiért hálás neki. Takács Róbert elmondta, hogy már ez is hatalmas elismerés a számára, és büszkeséggel tölti el, hogy alkalmasnak találták a kitüntetésre.