2018.03.08. 11:30
A természet szépségeit közvetíti képeivel
Tájképeket és portrékat fest, akár megrendelésre is. Miniatűr olajfestményeivel nemzetközi díjakat nyert.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egy kislány, akit nem igazán szeretett nyolc- gyermekes édesanyja. Ő volt az ötödik gyermeke, akit lányfejjel szült. Másfél éves korában odaadta a keresztszüleinek Budapestre. Keresztanyja azonban fél év múlva meghalt. A kislány a Fóti Gyermekvárosba került, majd onnan Őriszentpéterre, ahol 12 családnál fordult meg 1 év alatt. Ezek közül csak az utolsó kettőre emlékszik határozottan. Négy és fél éves korában került az örökbefogadó szülőkhöz és lett Nemesvölgyi Dienes Mártából Czvitkovics. Nevének kezdőbetűit rendszerint fel is tünteti a képein.
Idáig jutva a történetben, majd hatvan év múltán is könnyeivel küszködik Czvitkovics Márta amatőr festő. Nagyon szerette a nevelőapját, de a nevelőanyja szinte mindenért verte. Hetedikes általános iskolás volt, amikor egy tanárnője megkérdezte az asszonytól, megengedné-e, hogy a Mártát gardírozza és saját költségén beírassa Pécsre a képzőművészeti szakiskolába, ő azonban kijelentette, hogy nem ezért hozták ki a lelencből. Amit eddig ráköltöttek, az keresse vissza, vélekedett a nevelőanya.
Két hónappal 18. születésnapja előtt albérletbe költözött. Öt és fél év udvarlás után házasodtak össze első férjével és költöztek Tolna megyébe. Egy fiúk s egy lányuk született, húszévi házasság után váltak el. Ma már úgy ítéli meg, hogy nem igazán ápolták a kapcsolatukat. Türelmesebbnek kellett volna lenni egymással és megbeszélni a problémáikat. Utána egy két és fél éves kapcsolatból valósággal kimenekült, mert a férfi féltékenységből verte. Ezt követően találkozott a későbbi élettársával, de hol az egyikük, hol meg a másikuk nem akart házasodni annak ellenére, hogy szintén egy fiú és egy lány született a kapcsolatukból. Barátságuk máig tart. Ma Czvitkovics Márta mind a négy gyermeke külföldön dolgozik. Már az ötvenedik életévét taposta, amikor rátalált élete értelmére. A Szekszárdi Szüreti Fesztivál egyik sátrában festményeket árult egy fiatalember, köztük egy Rába- parti képet. Ez annyira megragadta, hogy már aznap este egy lepedődarabon megfestette a szálkai kápolnát.
Tapasztalatlanságára mi sem jellemzőbb, mint hogy amikor levette a vásznat a farostlemezről, azon is ott volt kép. Nem tudta, hogy a képeket le kell alapozni. Már tudja, de nincs jelentősége, mert előkészített vásznakat lehet kapni különböző méretben.
Kezdetben senkinek sem mutatta meg a munkáját, valósággal dugdosta a képeket. Élettársa mutatta meg néhány képét Cseh Gábornak, aki abban az időben a legnépszerűbb festőművész volt a megyeszékhelyen, és aki további alkotásra biztatta. Az első kiállításán 36 képét mutatta be, nagy sikert aratva. Összes festményeinek száma ezer körül járhat. Nem sokat adott el közülük, de hozzátette, hogy Van Gogh életében csak egyetlen képet adott el, ő meg már ezen rég túl van. Vállal ugyanis portréfestést, tájképeket is készít megrendelésre.
A legnagyobb hatással Munkácsy Mihály és Paál László alkotásai vannak rá. Nagy inspirációt jelentett számára, hogy a Kaposvári Nemzetközi Miniatűr Festménykiállításon kétszer is első helyezést ért el. Kérdésünkre válaszolva azt mondta, már csak azért is érdemes festeni, mert legalább hagy valamit a gyermekeire, vagy talán az utókornak is.
Elkíséri a természet iránti szeretet
Czvitkovics Márta 1948-ban született Körmenden, 1970 tavaszán került Tolna megyébe, 1982-ben Szekszárdra. Festészettel 1996 óta foglalkozik komolyabban. Az első önálló kiállítása 1998 novemberében volt Szekszárdon a Szent István Házban. Tagja a Bárka Művészeti Szalonnak. Rendszeresen és nagy szeretettel jár az alkotótáborokba, ahol a neves festőművész-restaurátor Sáska Tibor inspirálása mellett alkothat. Az első könyv, amit saját keresetéből vett, az a művészet története volt. „Gyermekkoromban szerettem meg a természetet, amit ma is csodálok. Azt a szépséget, amit a természet ad, szeretném a festményeimmel átadni másoknak. Ha csak pár percre is megáll a nézelődő, és úgy érzi, hogy a képem elgondolkodtatja, már megérte – vélekedik az alkotó.