A régmúlt emberének hulladék, a régésznek kincs

Régészeti ásatás zajlik Pakson, az Attila utcában, a református templom mellett. Mint azt Szabó Antal ásatásvezetőtől megtudtuk, egy építkezés miatt végeznek leletmentést még ezen a héten. Mivel bejegyzett régészeti lelőhelyről van szó, a kivitelező régészeti megfigyelést kért a földmunkákhoz, és a Paksi Városi Múzeum munkatársai találtak is törökkori, valamint 19. századi leleteket. Szabó Antal elmondta, hogy Paks török koráról igen keveset tudnak, az akkori palánkvár teljesen az óváros alatt van. Csak építkezés, illetve közművesítés miatt, azaz kis foltokból tudnak információkat szerezni a szakemberek. Egyelőre azt sem lehet tudni, hol volt a középkori templom és a temető, és ez a mostani feltárás sem vezetett tovább ebben az ügyben. Korábban egyébként turbános sírköveket találtak ezen a környéken.

Most egy csontműhely feltételezhető leletei kerültek elő. Nem faragott csontok, hanem a nyersanyag, a hulladék. Egy kés nyeléhez ugyanis nem használtak fel egy egész agancsot, csak egy részét, ami nem kellett, azt például a megtalált gödörbe dobták. Magát a műhelyt nem sikerült fellelni, egy török kori lakóház részleteit viszont igen, ezen túl 19. századi hulladék is előkerült. Valószínűleg úgy két évszázaddal ezelőtt ráleltek a török kori maradványokra, és a korábbi szeméthez hozzáöntötték a sajátjukat. Csakhogy, ami a középkor és az újkor emberének hulladék volt, az a régészeknek sokat mondó lelet. A 19. századi „kúria korszak”, amikor gazdagodott a település, jelentős Paks történelme szempontjából, a történészek ezért minden ehhez kapcsolható tárgynak örülnek. A veremből Deák-korabeli díszített, mázas kerámiák, üvegtöredékek kerültek elő. Az ásatás ezen a héten még tart, ezt követően pedig folytatódhat a társasház építése. A leletet a múzeum munkatársai veszik gondjukba, megtisztítják, leltározzák. A régészek pedig visszatérnek Dunakömlődre, a római kori feltáráshoz, amely munkájukat a belvárosi leletmentésért szakították meg.