Egy pár arany fülbevalót és rézkancsót rejtett a föld Tolnán

– A nyomott félgömbtestű, sematizált állatfejes végű fogantyúval ellátott rézkancsó a török rézedények egyik ritkább típusába tartozik – mondta el lapunknak Ódor János, a múzeum igazgatója. – A kancsó formájának eredetét mutatja egy I. Szulejmán tugrájával, azaz kalligrafikus névjegyével ellátott ezüstkancsó. Ennek rézből is megtalálhatóak a párhuzamai a 16. századtól kezdve. A Nemzeti Múzeum gyűjteményében a tolnaihoz hasonló darabok több lelőhelyről ismertek, ezek nagyobb része kiöntővel és fedővel rendelkezik.

Arany fülbevalók ugyanakkor viszonylag kis számban maradtak fenn a 16–17. századból – olvashatjuk a megyei múzeum ismertetőjében. A csüngős, akár a sok csüngős szerkezet gyakori az időszakban és a smaragddíszítés is több darabon megtalálható. A fülkarika alatti kétgyöngyös díszítés általánosnak mondható a 17. századi darabokon.

Ritka viszont az ékkőbetét duplazsanéros rögzítése, ahogy a foglalat hátlapjának karcolásos díszítése is. Növényi ornamentikát karcolt formában többfajta tárgyon is megfigyelhetünk a korszakból. A szegfűs motívum a 16. század utolsó negyedétől tűnik fel közép-európai ötvösműveken, leggyakrabban ezüsttárgyak, például poharak szájpereme alatti véséseken látható. Az ékszerek Közép-Európában, nagy valószínűséggel a Magyar Királyság területén készülhettek.

A Tolna, Fürdőház utcai fülbevalók szerkezeti szempontból legjobb párhuzama a dombóvári Gólyavár tavalyelőtti ásatásán feltárásra került ékszer. A még publikálatlan fülbevaló a tolnaihoz hasonló méretű, hasonló szerkezetű, de kerek formájú foglalatba helyezett kőberakásos, ugyancsak duplazsanéros, és hasonló technikával készítették az igazgyöngy díszű csüngőit.

Mindent összegezve, a tolnai edényt párhuzamai inkább a 16. század második felére, a fülbevalókat pedig a 17. század elejére keltezik. A kincset legnagyobb eséllyel a két század fordulóján, a keresztények és a törökök között 1591 és 1606 között zajló tizenöt éves háború idején rejtette el egykori tulajdonosa.

A lelet városon belüli elhelyezkedése szintén említésre méltó. Hiszen Tolna közép- és török kori városmagjában található. A középkori vár legvalószínűbb helye a régészeti leletek szóródása alapján a Selyemgyár északi részén, illetve a Fürdőház utca déli szakaszán keresendő.

A plébániatemplomnak, amely a váron belüli építménnyel azonosítható, Szent István volt a védőszentje. A vártól északnyugatra elhelyezkedő épület lehetett a Szent Bertalannak ajánlott kápolna. Erről írták 1647-ben: a lutheránus vallás győzelme után a katolikusoknak megengedték, hogy az épület mellé temetkezzenek. Emellett 16. századi török leírások Szent Iván – István? – és Boldogasszony templomok birtokairól értekeznek. Ezek egyike lehetett a vártól délnyugatra álló épület, a másik pedig a Duna túloldalán lévő Kis-Tolna településrész kápolnájával azonosítható. A török korban a várat még használták.

A belvárosban karavánszeráj, kisebb dzsámi és fürdő is volt. Régészeti szempontból jelentősebb kőépület lehetett még a városháza, a lelkészlak, valamint a 16. század második felében jelentős református középiskola.

A középkorban, sőt a török kor első felében virágzó Tolna fejlődésének a tizenöt éves háború vetett véget.

A katonai felvonulási területté vált várost írott források szerint 1597-ben dúlták fel a hajdúk. Lakosai elmenekültek és csak évekkel később települtek vissza. 1599 nyarán a város közelében zajlott egy kisebb csata, szabad hajdúk sikerrel rajtaütöttek török dereglyéken. Minden háborús válságban a lakosság menti és elrejti értékeit. Bizonyára pontosan ezt tette a fülbevaló eredeti tulajdonosa is. Az értékes aranyékszert egy csekély értéket képviselő rézkancsóba tette, bízva abban, hogy talán nem lesz vonzó ez a tárgy az esetleges „kincskeresők” számára. Az, hogy nem próbált meg ennél ravaszabb helyet kitaláni, talán a sietség jele, lehet, hogy nem volt már rá ideje.

Mindenesetre a fülbevaló jelzés értékű, azt mutatja, hogy Tolnán a 16–17. század fordulóján valóságos kincshorizont mutatkozik.