Földradarral is megvizsgálták az eddig feltáratlan területeket

– Egyrészt az előző években, a déli épületszárnynál megkezdett kutatást folytattuk, másrészt új szelvényeket nyitottunk a vár különböző pontjain – mondta Berta Adrián, aki a dombóvári önkormányzat felkérésére ötödik éve vezet ásatásokat a Gólyavár területén. A Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Régészeti Intézetének fiatal, kutatói ösztöndíjas munkatársa a Szegedi Tudományegyetem (SZTE) Régészeti Tanszékével együttműködve ebben az évben öt hétig végzett régészeti ásatásokat.

Elmondta, hogy az egykori épület déli szárnyánál sikerült tisztázni a különböző építési periódusokat, továbbá feltárni az építmény udvari homlokzatán lévő bejárat alapozását. A keleti oldalon az építésnél használt állványzat, illetve az akkor keletkezett omladékréteg feltárásával igyekeztek pontosítani a külső várfal építési idejét.

A kutatás során Páll Dávid Gergely, az SZTE Természeti Földrajzi és Geoinformatikai Tanszékének munkatársa földradarral vizsgálta meg az eddig még feltáratlan területeket, hogy az így nyert adatokkal tovább pontosítsák a középkori építmény alaprajzát.

A módszerrel sikerült tisztázni két eddigi megválaszolatlan kérdést: a vár saroktornyainak pontos elhelyezkedését és alakját, továbbá a várudvaron feltételezett építmények meglétét – mondta a régész.

Az előbbiek kapcsán két ismert 17. század végi ábrázolás alapján azt feltételezték, hogy ezek a tornyok kerek alakúak lehettek, azonban a mostani geofizikai kutatás során kiderült, hogy hatszögletűek voltak. Másrészt a középkori erősségről fennmaradt egyetlen ismert, 1692-ben készült leírásban az szerepelt, hogy az északi épületszárny udvari homlokzata előtt két torony állt, azonban ennek a bizonyítására vagy cáfolatára eddig még nem került sor. A földradaros vizsgálat során mindkét építmény alapfalai megmutatkoztak.

Az idei ásatási szezonban három új szelvényt nyitottak a geofizikai eredmények ellenőrzésére.

– A terepi munkában és az eddigi évek ásatási munkálatai során előkerült leletek feldolgozásában az ország minden tájá-

ról vesznek részt önkéntesek és régészek – tette hozzá Berta Adrián.

A dombóvári vár öt éve tartó régészeti kutatásának eredményeiről szeptember 25-én Budapesten, az MTA Régészeti Intézetének szervezésében rendeznek konferenciát, amelyen a várra vonatkozó történeti kutatások, különböző lelettípusok bemutatása mellett szó lesz a további kutatási tervekről is.

A mostani régészeti feltárást Dombóvár önkormányzata és a Nemzeti Kulturális Alap finanszírozta.

A Dombai családé volt az egykori vár

A vár alaprajzát és főbb építési periódusait az előző évi feltárásokon már sikerült rekonstruálni: a Kapos menti erősség a 14. század legvégén vagy 15. század elején épült, egy kissé szabálytalan téglalap alaprajzú, 44x24 méteres alapterületű építmény volt, az északi, és a legújabb kutatások alapján a déli oldalán is egy-egy épületszárnnyal, nyugatra néző kapuval, körülötte várárokkal és fapalánkkal. Nagy valószínűséggel a Zsigmond-kor második felére keltezhető második periódusban építették hozzá a kaputornyot és szélesítették ki a vár déli oldalán álló palotaszárnyat, amelyet támpillérekkel is megerősítettek. A harmadik szakaszban a vár keleti falára húztak egy pilléreken és konzolokon végigfutó gótikus függőfolyosót, amely összekötötte a vár déli és északi szárnyát, majd végül egy reneszánsz átépítés során, feltehetően az 1520-as évek körül egy külső falgyűrűvel vették körül a várat.

A Dombai család vára a 16. század elejére összességében egy 50x32 méter nagyságú erősség lett. A család a 15. század folyamán látványos karriert épített, Hunyadi Mátyás uralkodása alatt Dombai Pál a király főlovászmestere volt. Az oszmán hadak a 16. század közepén foglalták el, az egykori főúri rezidenciából török végvár lett, amelyben kis létszámú, elsősorban délszláv eredetű várkatonaság állomásozott. A hódoltság megszűnése után Esterházy Pál nádor birtokába került a vár, majd nem sokkal később, 1702-ben romboltatta le a bécsi Udvari Haditanács.