Vassné Ill Teréz

2019.01.26. 14:30

Egy komor világban kellenek a mesék

Wessely Gábor

Fotó: A szerző felvétele

Selyemképek festéséből megélni vidéken. Erre vállalkozott Vassné Ill Teréz, amikor, egy évvel ezelőtt feladta addigi adminisztrátori munkáját, és önálló vállalkozást indított. Már vannak megrendelései, jórészt az internetnek köszönhetően – hazai és külföldi működtetésű kézműves portálokon is regisztrált – de azt még nem mondhatja, hogy a minimálbérszintet éves átlagban eléri a jövedelme. Karácsony előtt viszonylag sokat eladott az egyedi selyemsáljaiból, néhány faliképe is gazdára talált, ám az év többi részét egyelőre a döcögés jellemzi.

Egy sállal kezdetben 16–18 órát is dolgoztam – meséli –; most már megcsinálom kilenc óra alatt. De eladni nem lehet annyiért, amennyi munkát belefektetek.

A 46 éves szekszárdi alkotó a közgazdasági középiskolában érettségizett, és a Matávnál kezdett dolgozni, 1992-ben. Később, 2001-től, két évig művészeti alapképzésre járt, amit a helyi főiskola épületében tartott Fusz György és Kovács Zoltán.

Rajzolni mindig szeretett, papírra, színes ceruzával, krétával. Ám, belső mesevilága ábrázolására kevésnek bizonyultak ezek az eszközök. Hiányérzete volt, mindaddig, míg rá nem talált a selyemre. Somogyi Réka munkásságát mutatta be egy tévéműsor, s akkor döntött úgy, hogy ő is kipróbálja ezt az anyagot. Elvégzett egy tanfolyamot Pesten, majd folytatta a kísérletezgetve tanulást otthon. A technikát – a keretre feszítést, kontúrozást, festést, vasalást – kisebb munkák, főleg sálak készítése közepette sajátította el. Aztán látott neki a mesekép-alkotásnak, a tündérvilág-teremtésnek. Ez öt éve történt, és két éve, kikapcsolódásképpen, babákat, állat- és boszifigurákat varr.

Az első kiállítása 2017-ben volt Hőgyészen, aztán Bátaszék következett. Tavaly Tolnán, Bonyhádon és Szekszárdon mutatta be a munkáit, szép sikerrel. Bonyhádon rendelt is tőle a könyvtár egy alkotást, amit az idén fog elkészíteni. Ez a gyermekmesék figuráit felvonultató selyemkép lesz. Egy anyagáras történet – mondja – a férjem ilyenkor megjegyzi, hogy emiatt szoktak éhen halni a művészek, de én most, hogy a két gyerek már nagyobbacska, szívesen foglalkozom ezzel, akár éjszakába nyúlóan is.

A sálakból származik a fő bevétel. Varrtam már selyembetétes párnahuzatot, látok fantáziát egyedi női felsők tervezésében, és nemrég saját készítésű selyemszoknyában mentem el egy bálba. Legjobban persze a képalkotás boldogít. A tündérábrázolás. A kellemes, még véletlenül sem sötét varázslatosság megjelenítése. Ami mögött nem kell súlyos mondanivalót, rejtett tartalmakat keresni. Rettenetesen komoly dolgokkal van tele a világ. Nekem a mesék kellenek.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a teol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában