kirándulás

2019.07.02. 11:30

Megismerkedtek Versailles palotájával, és nyugtázták a Notre-Dame felújítását is

Leonardo da Vinci Itáliában született, de nem ott halt meg. A zseniális művész élete alkonyán elfogadta a francia király meghívását és a Loire-völgyi Amboise kastélyban kapott méltó lakhelyet. Itt is hunyt el 1519-ben. A Szent Hubertus-kápolnában található sírját nemrég a Szekszárdi Múzeumbarát Egyesület is felkereste.

Szeri Árpád

Fotó: Losonciné Zana Judit

– Bizonyára nem kell hangsúlyozni, hogy milyen nagy hatást tett mindannyiunkra a látvány – mondta Losonciné Zana Judit, aki az ilyen utakon a csapat fotósa tisztet is ellátja. – Nem csak a középkori kastélyok lélegzetelállítóak, úgy, mint Amboise, valamint az ugyancsak meglátogatott Chenonceau és Chambord. Maga a táj is megkapó, a messzire nyúló sík vidék az aranysárga búzatábláival.

A szekszárdiak megismerkedtek Versailles palotájával is (borítóképünkön Versailles parkjának egyik népszerű látnivalója, a szökőkút). Több mint másfél órát kellett sorban állni, mire eltűnt a hosszasan kígyózó sor, de a XVIII. századi európai kastélyépítészet csúcspontja kárpótolta a fáradt utazókat. Az építkezés 1688-ban kezdődött el XIV. Lajos megbízásából, a leírások szerint a Napkirály olyan közelről felügyelte a munkát, hogy gyakorlatilag a palota egyik építészének tekinthető.

A múzeumbarátok természetesen Párizst sem hagyták ki a látnivalók sorából. Loson­ciné Zana Judit jó pár évvel ezelőtt már járt a Fények városában, melyet most, az akkorihoz képest jóval tisztábbnak, rendezettebbnek látott. – Rengeteget gyalogoltunk, és mindig sietnünk kellett, ez okozta azt, hogy éjfél után háromnegyed egykor jutott idő az Eiffel-toronyra. A második emeletig mentünk fel, innen is tökéletes a kilátás a fényben úszó Párizsra. Úgy gondoltam, hogy lefelé gyalog megyek, de azután nyugtáznom kellett, hogy jelentős távolságot kellene lefelé megtennem, ezért maradtam a liftnél.

S végezetül a Notre-Dame. A közelmúltban leégett katedrális vigasztalan látványt mutatott, jóllehet két csonka tornyát nem emésztették el a lángok. – Elszomorodva szemléltük a pusztulás nyomait – érzékeltette mindannyiuk lelkiállapotát Losonciné Zana Judit. – Csak szemből nézhettük meg, oldalról tilos megközelíteni. Viszont öröm az ürömben, hogy ottjártunkkor is szorgosan dolgoztak a munkások, hordták felfelé a különböző elemeket. Ezt látva biztosak lehettünk abban, hogy a Notre-­Dame ­idővel visszanyeri egykori különleges, sőt egyedül­álló mivoltát.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a teol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában