Az idén az apja, jövőre a maga és a felesége műveit állítja ki

Bár ifj. Koffán Károly már igencsak megkorosodott – augusztusban lép földi időutazásának nyolcvanadik esztendejébe –, az ifjú titulust továbbra is használnia kell, megkülönböztetésül. Volt ugyanis már a magyar művészettörténetben egy másik Koffán Károly, az édesapja, aki 110 éve született. Ezen évforduló kapcsán, Miskolcon lesz ősszel a munkásságát bemutató tárlat. Grafikusként, fényképészként ismert, és kiváló botfaragásokat is hátra hagyott, legalább hatvanat. A Képzőművészeti Főiskolán tanított, míg ’56-os szerepvállalása miatt nem menesztették.

A fia is remek, tehetséges és képzett grafikus, aki az utóbbi időben a komputergrafika, a 3D-ben való gondolkodás, a mértani testek – kocka, kúp, gúla, gömb – metszéseinek, vetületeinek, áthatásainak ábrázolása felé mozdult el. Nem véletlenül. Merthogy ábrázoló geometriát tanított, évtizedeken át. Először, 1963-tól a műszaki egyetemen, aztán, 2006-os nyugdíjba vonulásáig a dunaújvárosi főiskolán. Dunaföldváron 1986 óta él.

Most apja tárlatának előkészítésével foglalkozik, aztán a saját anyagát állítja össze, visszanyúlva a régi, míves portrékig. Nem egyéni kiállítása lesz jövőre – a nyolcadik iksz kapcsán –; a tavaly elhunyt felesége, Cyránszky Mária szobrait is viszi Dunaújvárosba, ahol eddig mindig, minden tizedik évben együtt mutatták be munkáikat.

‒ Cirával már főiskolás korunkban összeházasodtunk – mondja –, és 56 évet éltünk együtt. Nemcsak félszavakból, még a hallgatásainkból is értettük egymást. Nagy veszteség volt a halála a családnak is, a kortárs képzőművészetnek is. Több mint húsz helyen áll köztéri szobra. S legalább ugyanannyi van itthon is, egy része gipszben, más része bronzban. A síremlékére a diplomamunkája, a Merengő kerül majd. A nőiesség ábrázolása volt az erőssége. De nem valamiféle kurvás kitárulkozás, hanem a meztelenségében is méltóságteljes szépség bemutatása. Sosem volt pénzünk modelleket fizetni, ezért készítettem róla egy diasorozatot, s így tulajdonképpen önmaga modellje lehetett. Szeretném majd ezeket a felvételeket feldolgozni, képzőművészeti alkotásokká.

Felesége műveinek méltó elhelyezés is foglalkoztatja ifj. Koffán Károlyt. Élete, munkássága több megyéhez kötődött, valahol csak akad egy befogadó galéria! Nem kis feladat egy hagyatékot köztulajdonná tenni.

A művészpár teljesen összecsiszolódott az együtt töltött évtizedek során. Persze már megismerkedésükkor sok mindenben egyezett a nézetük – például az emberábrázolást vagy a művészet társadalmi szerepét illetően –, és zenei érdeklődésük is hasonló volt. Cyránszky Mária a Krisztina téri templom kórusában énekelt, jövendőbelije pedig hegedült, a Budai Barokk Kamarazenekarban. Aztán a zene háttérbe szorult, mert a képzőművészet kötötte le az energiáikat.

Az arra méltó alkotások megmaradásában mindig reménykedtek, a test feltámadásában sosem hittek.

‒ Az élet akkor örök, ha továbbadjuk az utódainknak – vallja ifj. Koffán Károly –, mert az egyén halandó. Ettől persze nem kell elkeseredni, mert tartalmassá, örömtelivé tehető a földi lét. A legsötétebb időszakokban is felragyoghat a boldogság. Amikor a feleségemnek már jártányi ereje sem volt, és a karjaimban vittem ide-oda, kialakult közöttünk egy új, egy másfajta testi közelség. Egy új, egy másfajta szerelem.

A komputergrafika jeles alkotója, hazai úttörője

Bár a következő kiállítására a régi portréiból is válogat, jócskán lesznek az anyagban komputergrafikák is. Ezek hőskoráról így nyilatkozik ifj. Koffán Károly: „Mindenki találkozott már zöld-piros szemüveggel nézhető, térhatású rajzokkal. A dunaújvárosi főiskolán 1971-ben csináltunk egy iskolatörténeti kiállítást, ahol az én tanszékem, ilyen ábrákkal mutatkozott be. Nagyjából attól az időtől kezdve foglalkozom az úgynevezett relief terekkel. A színpáros szemüveg adta az ötletet a geometriai felületek egymásba vetítésének ábrázolásához, a térláttatáshoz. Sokat lendített a dolgon, hogy közben, 1982-ben megkapta a főiskola az első számítógépet, kemény 48 kilobájtos memóriával. Onnantól aztán a fejlődés ismert; az egyre korszerűbb eszközök, egyre több lehetőséget kínáltak nekem is a 3D-s grafikához. Nincs tudomásom arról, hogy rajtam kívül bárki más csinálná ezt: a térnek térre való leképzését.”.

Borítóképünkön: Ifj. Koffán Károly, felesége, Cyránszky Mária, nőiességet sugárzó szobrait mutatja