A fiatal költő szerint legnagyobb ellenség az elégedettség

Adorján Ádám 2013-ban kezdett versírással foglalkozni. Általában írással vezette le, ha valami rossz történt vele. Saját költeményeivel eleinte magát „gyógyította”. – Később az egóról szólt a dolog, de mára az élményszerzés a legfontosabb – avat be.

Tevékenykedésében jelentős szerepet vállalt akkori irodalomtanára, aki biztatta, hogy folytassa az alkotást. Példaképe József Attila. Ő tudja igazán meggyötörni, néha már túlzott szókimondásával. – Depresszív stílusával pedig könnyen azonosulok – ismeri el Ádám.

Próbál több stílusban megnyilvánulni. Előfordult már, hogy kísérletből írt verset, konkrétan a semmiről. A szerelmi bánat túlnyomórészt vállalt, de még keresi önmagát. – Az erőltetett dolgokat viszont nem szeretem, egyszerű ember vagyok egyszerű versekkel – jelenti ki.

Vannak befejezetlen versei, amelyeket esetleg átgondol, más formába önt, vagy pár arra érdemes sort átragad. Körülbelül húsz–huszonöt befejezettnek tudott verse van. Mivel kritikus magával szemben és egy kis félsz is van néha, ezekből néhányat csak a fiók látott. Relatívnak tartja, hogy mi sikerült jól. A hozzá közel állók: a Címtelen vers, a Válasz és az Én vagyok című műve. – Mindig az utolsó a kedvenc, aztán elmúlik egy kis idő, és már nem tetszik – árulja el.

Azt gondolja, ez nem arról szól, hogy elégedett legyen, egy alkotó legnagyobb ellensége az elégedettség. Van pár ismerőse, aki élesebben kritizálja; mikor náluk betalál valamivel, az pluszt jelent számára. – Egyikük arra kért, sose hallgassak dicséretre, sem kritikára – idézi fel.

Többnyire közösségi oldalán teszi közzé azokat a verseket, amelyeket érdemesnek tart. Illetve iskolaújságban jelent meg pár belőlük. Ajánlottak neki lehetőséget kiadónál, de akkoriban nem élt vele, hiányzott az önbizalom. Nincsenek nagyra törő vágyai, egy kötetet szeretne kiadni, ha kellő anyagot tud gyűjteni hozzá. – A tervezés sosem ment, szeretek sodródni, „lesz, ami lesz” alapon – mondja.

Úgy látja, a társadalomnak „köszönhetően” kezd háttérbe szorulni az irodalom. Már nem „menő” ilyesmivel foglalkozni. Hozzáteszi: a régi irodalmat ő is jobban preferálja. Az újak közül Erdős Virágot emelné ki. – Találkoztam nagyon jó versekkel, amelyek valószínűleg örökre a fiókban maradnak – jegyzi meg.