Egy kedvelt szín tűnt el vele a megyei irodalmi palettáról

A múlt héten elhunyt Kis Pál István a Tolna megyei kulturális közélet jeles alakja volt. Aktív alkotó, biztos értékítéletű kritikus, fiatal tehetségek felismerője és menedzselője. Barátait, pályatársait kértük néhány közös emlék felidézésére.

Wessely Gábor

20200204 Szekszárd Kis Pál István portré A rendszert váltó vidéki sajtó egyik jeles képviselője Csepelen nőtt fel, most Szekszárdon él. Tanított, művelődési házat és tévéstúdiót vezetett, lapot szerkesztett, a Dátumnál dolgozott. Költőként ma is aktív Fotó: Wessely Gábor WG Tolnai Népújság

Fotó: A szerző felvétele

Sok mindennel foglalkozott Kis Pál István, a barátainak Kipi. Költő, író, újságíró, lapszerkesztő, versmondó, tévéstúdió-vezető, népművelő, művelődésiház-igazgató és nem utolsó sorban tanár is volt. Olyan tanár, aki több tehetséges diákot indított el az irodalmi pályán. Sokat publikált lapokban, folyóiratokban, antológiákban, saját kötetekben. Egyedi sztorijai, színei, ízei közkedveltek voltak. A hetvenedik életévében érte a halál. Barátai, pályatársai jó szívvel emlékeznek rá.

Decsi-Kiss János képzőművész, író, versmondó: – A kulturális életben mozgó emberekként gyakran találkoztunk. Ám most az az emlék villan be, ami nem hozzám, hanem apámhoz kapcsolódik. Talán 1986-ban lehetett, amikor versmondó versenyt szerveztek szocialista brigádok számára. Apám a decsi Egyetértés Tsz egyik brigádjának képviseletében indult, egy Áprily Lajos-verssel. Kipi a zsűriben foglalt helyet, mint a Babits Mihály Művelődési Ház vezetője. Értékelésében külön kiemelte, hogy ezt a verset ilyen kiváló tolmácsolásban talán még sosem hallotta. Később rendeztek Decsen egy március 15-i műsort, felnőtt szereplőkkel, ahol Kipi is közreműködött, mint Táncsics. Szerette ezt a falut.

Kindl Gábor tévéstúdió-vezető: – Először, a kilencvenes évek elején úgy dolgoztunk együtt, hogy ő volt a főnököm a városi televíziónál, később meg én voltam a főnöke a Pop Tv-nél. Gyakorlatilag már Szekszárdra költözésétől kezdve, a nyolcvanas évek közepétől tudtunk egymásról, figyeltük egymás munkásságát, jártunk egymás rendezvényeire. A Mikó István főszereplésével készített Obsitos című film kapcsán többször egyeztettünk. Neki is egyik kedvenc figurája volt Háry.

Az utóbbi időben szekszárdi irodalmi túrák szervezését tervezgettük, de a járvány miatt leálltunk ezzel a projekttel, nem tudtunk továbblépni. És sajnos erre már nem is lesz mód. Összességében: jó munkakapcsolatunk volt. Az esetleg felmerülő konfliktusokat gyorsan letudtuk, mert értettük egymás nyelvét.

Dúzsi Tamás borász: – Sokat ténykedtünk együtt, borkóstolókkal egybekötött kultúrműsorokkal szerepeltünk egy csomó helyen az országban, és a határokon túli magyarlakta területeken is. Zenés-verses előadások voltak ezek. Ő szavalt a saját verseiből, én pedig a Kis Pál-verseken kívül főleg Babitstól, például a Jónás könyvét. Később ebből alakult ki az a program, amelyben Mikó Pistával, Varga Klárival, Rusz Milánnal és Suha Kálmánnal léptünk közönség elé, összesen 42-szer.

Kis Pál Pista nagyon sokrétű ember volt. Verset, prózát írt – többek között a szekszárdi borászokat bemutató könyvet –, portréfilmeket készített, és énekelt a Lányi Péter vezette Muslinca Kórusban. Mindig tele volt tervekkel, gazdag életművet hagyott hátra.

Gacsályi József költő, tanár, könyvtáros: – Hosszú évtizedeken át ő volt a legjobb barátom. Nem tudnék utána számolni az alkalmaknak, amikor közös irodalmi délutánokon együtt léptünk föl. Együtt szerkesztettünk napilapot, egy tantestületben tanítottunk, együtt készítettük azokat a portréfilmeket, amelyek – úgy gondolom – Szekszárd helytörténetének fontos részei.

És persze felejthetetlenek azok a társasági esték, amiket a Múzsák Kertjében, vagyis Kipiék udvarában a világ dolgairól elmélkedve töltöttünk el. Bizony jelentős szorgalmi időben maradtam egyedül, mert voltak közös terveink, amik örökre félkész vázlatok maradnak. Egyszer talán eljön az az idő, amikor képes leszek fölmérni a hiányát. De tudom, hogy találkozunk majd, hiszen csupán előre ment...

Két évtized szünetet tartott, ezután kezdett újra írni
Tollforgatói pályája kezdetéről ez olvasható a 2019-ben megjelent Keresztinterjúk című kötetben: „Kis Pál István első költői korszakának alig maradt nyoma, hiszen bár korán írt verseket, a zsengék nem mentek át saját szűrőjén. Eldobta az ifjonti írásokat, majd két évtizedig tartó szünet következett.
Irodalmi munkássága akkor indult újra, amikor tanári pályára lépett, ennek idestova húsz esztendeje. A költészet számára nemcsak tananyag lett, hanem gyakorlat is. Kezdetben az ókori időmérték, később a lehetőségek széles skálája adta magát. A diákokat is próbára tette ezek elsajátításában. A verszene megismerésével így jutottak el a gyerekek a mélyebb tartalmakig.
Ebben az időben a tanári munka kiegészítéseként jelent meg egy reprezentatív kiadvány Kis Pál István gondozásában, a Szekszárdi bor 2000, amely a történelmi borvidék legnevesebb borászainak és legkitűnőbb italainak népszerűsítője lett.”.