Szólóesteket tartott egészen élete végéig

– A száz éve született Husek Rezső 34 éves fiatalemberként került a szekszárdi zeneiskola élére. Mikor és hogyan történt ez?

– A zeneiskola avatása 1955. december 5-én történt – mondja Szily Lajos –, a Hunyadi utcai kultúrház, a későbbi TIT székház emeleti termében. Az ünnepi köszöntőt Kóbor Antal minisztériumi osztályvezető mondta (aki bátaszéki születésű volt), és egyúttal Fasang Árpád zeneszerző javaslatára kinevezte Husek Rezső zongoraművészt igazgatónak. Ezt a tisztséget 1982-ig látta el. Nyugdíjba vonulása után Thész László vette át az intézmény irányítását, aki mellett 1983-tól igazgatóhelyettesként dolgozhattam. Megtisztelő volt és tanulságos. Hirtelen halála után 1990-ben neveztek ki az intézmény igazgatójává, mely tisztséget két cikluson át, 2000-ig tölthettem be. Husek Rezső továbbra is rendszeresen bejárt, tanított és gyakorolt. Hagyományos szólóestjeit élete végéig megtartotta a Vármegyeházán és a Művészetek Házában.

– Milyen embernek és milyen szakembernek ismerte az alapító igazgatót?

– Először még leszerelésem előtt találkoztam vele, katonaruhában, 1977 tavaszán. Kedves hangon üdvözölt, amikor izgatottan beléptem az irodájába. Megkérdezte jövőbeni terveimet, majd elmondta a rám váró feladatokat és az őszi viszontlátás reményében köszönt el. Ősszel átvettem tanári kinevezésemet az igazgató úrtól. Személyében egy kiemelkedő muzikalitással rendelkező művészt, és egy kiváló intézményvezetőt ismerhettem meg. Mint megyei intézményvezető 1960-tól fiókintézmények létrehozását kezdeményezte, melynek köszönhetően Szekszárd központtal átfogó zeneoktatás jöhetett létre: Bonyhádon, Tolnán, Pakson, Tamásiban, Dombóváron és Bátaszéken is. Az éves nagy értekezleteken megtöltöttük a zeneiskola nagytermét. Husek Rezsőt rendkívüli tisztelet vette körül. Soha nem emelte fel a hangját, nem parancsolt, nem utasított. Csendesen csak annyit mondott: megkérlek, légy szíves, ugye megteszed. És miden elrendeződött. Igazgatása alatt az intézmény olyan harmóniában működött, amely megismételhetetlen. Családjáról, fő támaszáról mindig nagy szeretettel beszélt. Sokat tett a Liszt-kultusz helyi és országos ápolásáért. A Liszt-hagyományok népszerűsítése érdekében 1972-ben elindította a Zenetanárok Országos Zongoraversenyét, majd megszervezte a szekszárdi Liszt Társaságot.

– Népszerűsítette a zenét, sokfelé koncertezett, cikkeket is írt, a Népújságnak is. Számos elismerést tudhatott magáénak, Cziffra- és Babits-díjban részesült, díszpolgári címet is kapott Szekszárdon. De az emléke, mintha kezdene megkopni. A centenárium kapcsán mit lehetne tenni érte?

– Vannak, akik emléktábla elhelyezését szorgalmazzák. Az én javaslatom az, hogy a zeneiskola nagyterme vegye fel a Husek Rezső Hangversenyterem nevet. Továbbá, kerüljön kihelyezésre ott egy festmény róla. Olyan, mint amilyen a városházán látható a dísz­polgárokról.

A kulturális élet jeles alakja volt

Husek Rezső Budapesten született, 1921-ben. A Zeneakadémia elvégzése után a Ceglédi Állami Zeneiskolába került, majd rábízták az 1955-ben induló szekszárdi zeneiskola vezetését. Élénk zenei életet teremtett egész Tolna megyében. A helytörténetíró, Kaczián János nyugalmazott levéltáros, a hatvanas évek elején a zeneiskola ének tanszakára járt. Akkor ismerte meg Husek Rezsőt, akivel harminc évvel később közös tanulmányt írt, A szekszárdi zeneoktatás és hangversenyélet négy évtizede címmel. A publikáció 1994-ben jelent meg a Tolna megyei levéltári füzetek sorozat negyedik számában. A levéltáros hangsúlyozza, hogy Husek Rezsőt – túl azon, hogy kiváló művész és kiváló ember volt –, a Tolna megyei kulturális élet jeles, meghatározó személyiségének kell tekintenünk. Messze többet tett, mint amennyit a munkaköri kötelessége megkívánt.