Fellépett és énekelt Ferencsik és Domingo vezénylete alatt is

– Hogy érzi magát a szekszárdi dombok között Mayer úr?

– Köszönöm, remekül – mondja Maros Gábor a nemzetközi hírű színművész, operaénekes, akinek személyi okmányaiban máig a születési neve, a Mayer szerepel –, Szekszárd egy igazán kedvemre való, élhető város.

–Mi hozta ide?

– Nem mi, hanem ki! Egy boldog kapcsolat. Itt él a feleségem, aki a nevemet is felvette: Mayer Mária.

– A második felesége?

– A harmadik.

– Ő is színész?

– Nem, az egészségügyben dolgozik.

–Mert az első párja, köztudott, hogy a jeles színész, Bencze Ilona volt. Miért váltak el?

– Egy félrelépés miatt, 18 év után.

– Melyikük volt az elkövető?

– Ő, a Macskák próbái idején.

– Az ilyesmi elő szokott fordulni a színházi berkekben. Vagy ön teljesen makulátlan?

– Azt nem állítanám, de itt olyasmi derült ki, ami miatt tarthatatlanná vált a helyzet… Ennyit erről!

– És a második felesége?

– Fekete Györgyi egri színésznő volt. Az a házasság hat hónapig tartott.

– Gyerekek?

– Innen is, onnan is egy lány. És van már egy 3,5 éves unokám is, akit még nem láthattam. Egyrészt, mert külföldön él a család, másrészt, mert tiltanak tőle.

– A rivaldafény, a közönségsiker mögött gyakran húzódnak meg magánéleti zűrök. A művészi pályája legalább felhőtlen volt?

– Korántsem. Az igazgatóváltások nálam nemigen jöttek be. Pontosabban én nem jöttem be az új igazgatóknak. Az operaházban Ferencsik János kedvelt, összesen 24 kisebb-nagyobb szerepet énekeltem a dirigálásával, és beíratott a zeneakadémiára, akkor szereztem a színművészi mellé a második diplomámat. Aztán megérkezett az utódja, akin érzetem, hogy semmi terve nincs velem, úgyhogy gyakorlatilag már másnap Zürichben voltam, és egy héttel később Sankt Gallenben léptem fel a Csárdáskirálynőben. Így kezdődött a nemzetközi karrierem. Darabokra szerződve mentem aztán Svájcból mindenfelé vendégszerepelni.

– Milánói Scala?

– Megvolt. A Sydney-i Operaház is, Bécs, Graz, München, London, New York, Los Angeles meg sok más nagyszínpad, világsztárok társaságában. Énekeltem Plácido Domingo vezénylete alatt is, a Don Giovanniban.

– És itthon?

– Itthon is a legismertebb művészek voltak a partnereim, prózai és zenés darabokban egyaránt.

– Hány nyelven beszél?

– Magyarul, németül, franciául, olaszul. Franciából Radnóti Miklós feleségénél, Gyarmati Fanninál vizsgáztam. Ő egy karakán asszony volt. Kilencvenéves korában még láttam síelni a Normafánál.

– Hogyan indult a pályája? Gyerekkora óta színész akart lenni?

– Zongoristának készültem. Kocsis Zoltánnal és Ránki Dezsővel együtt jártam a konzervatóriumba, remekül ment a játék, ám egy jégpályás sztori közbejött. Zúzódások, repedések a bal kézfejen. Nem a jég miatt, hanem mert belém kötöttek, én meg visszaütöttem. Rendbe jött a kezem, de már nem volt a régi. Azt mondta az orvos, hogy egy kedves kis amatőr zongorista lehet belőlem, de virtuóz nem. Inkább abbahagytam.

– Aztán?

– Aztán jött egy ember, akit a Jóisten küldött. Pauk Annának hívták. Kétszer bejárta a világot, úgy is, mint nagyszerű csellista, úgy is, mint csodálatos alt hanggal rendelkező énekes. Tudta, hogy szeretek improvizálni zongorán, és javasolta, hogy ne csak dünnyögjek eközben, hanem próbálgassak énekelni. Addig-addig mesterkedett, biztatott, míg, körülbelül 16 éves koromban, kirepült belőlem egy gyönyörű, lírai tenor.

– S irány a színművészeti?

– Igen. Egy szobrász barátom nagy szerelme, Monori Lili készített fel. Több mint kétezer-ötszázan jelentkeztünk. Az első rostán, Szinetár Miklósnál, egy huszonöt fős csoportból egyedül én jutottam tovább. A második körben Ádám Ottónak adtam elő a Rómeó és Júliából a méreg monológot, sikerrel. Harmadik alkalommal Várkonyi Zoltán verset kért. Elmondtam A halálra táncoltatott lány balladáját. Egységesen a felvételem mellett szavaztak az ott ülők: Major Tamás, Básti Lajos, Sulyok Mária és a többiek. Nagyon tehetséges emberek közé kerültem. Cserhalmi György, Székhelyi József, Hámori Ildikó, Szacsvay László volt az évfolyamtársam. Az idén kapjuk meg az aranydiplománkat, 1971-ben végeztünk.

– Szerepek?

– Már másodéves koromban játszottam Darvas Iván mellett Sancho Panzát. Harmadévesen, musicalszínészként alakítottam a kis szabólegényt, ami 388-szor került színre. Később a Hegedűs a háztetőn, a Vágy a szilfák alatt és a János vitéz is igen kedvelt előadás volt. Legelőször Fodor Imre szerződtetett a József Attila Színházba. Öt évig, a haláláig ott dolgoztam. Jött egy új igazgató, én meg mentem. Vámos László hívott, az operettszínház főrendező igazgatója. Nála 12 évet töltöttem. Aztán következett az operaházas és a világjárós korszak, s hazatérés után a helykeresés itt-ott, lelkesedés az Újszínházért, ahol egy igazgatóváltás, nyolc évvel ezelőtt, megint csak a mellőzöttségemet eredményezte.

– Akkor most nyolc éve nincs színpadon? Nyugdíjas?

– Egy színész mindhalálig játszik. Én eleve egy aktív pacák vagyok. Ha nem kapok munkát, csinálok magamnak. Most egy emlékestet tervezek. Drága barátom volt Svájcban az örmény származású énekes-színész Charles Aznavour. Nemrég halt meg, 94 évet élt. Fénykorában Franciaország legünnepeltebb sztárjai között tartották számon. Amikor nyolcvanéves lett, meghívott a koncertjére a párizsi Olympiába, ahol 24 dalt énekelt, 16 ezer ember előtt. A közönség tombolt, ő csendet kért, és azt mondta: hölgyeim és uraim, köszönöm, hogy voltatok nekem, hogy én is voltam nektek, eddig tartott a játék, ég veletek. Csodálatos ember volt. Az emlékét idéző műsort szeptemberben szeretném színre vinni a MÜPA-ban.

– Esetleg szekszárdi fellépésekben gondolkodik? A német színház ideális hely lenne annak, aki ilyen sok német darabban szerepelt már!

– Megkerestem már a Babits művházat és a német színházat is. Egyelőre nincs előremozdulás…

– Kedveszegett?

– Már nem. Az első válásom után, ami nagyjából egybeesett az operából való kényszerű távozással, nagyon magam alatt voltam. Buda Béla professzor húzott ki a gödörből, tőle kaptam önbecsülést.

– Egy ünnepelt énekes-színésznek nem volt önbecsülése? Ezt nehéz elképzelni…

– Az élet néha produkál elképzelhetetlen dolgokat. Magasról lehet a legnagyobbat zuhanni. Válás, hétvégi szülővé válás, munkahelyen való fölöslegessé válás. Minden összejött…

– A közönség máig szereti. Méltányolta ezt a kultúrpolitika? Kapott elismeréseket?

– Itthon, se a rendszerváltás előtt, se azután nem kényeztettek el díjakkal. A Kazimír Károly rendezte Kalevalával 1969-ben vendégszerepeltünk Finnországban. Ott kaptam Urho Kekkonen köztársasági elnöktől 1969-ben becsületrendet, Hollandiában pedig Beatrix királynőtől vehettem át 1993-ban egy gyémánt fokozatú kitüntetést. Ausztráliában, két turnét követően, 1996-ban az ottani legmagasabb kulturális elismerésben részesültem, amit a kultuszminiszter adott át. Ez minden.

– Adott valami okot a mellőzésre?

– Azt nem lehet tudni ebben a szakmában. Mennek a kulisszák mögötti csalafintaságok.

– Fizikailag hogy van? Óvja az egészségét, a hangszálait?

– Próbálok vigyázni magamra, és a párom is karbantart. A hangszálak ápolására a tojássárgája nagyon megfelel. Simándi József viszont apróra vágott szalonnabőrt rágicsált előadás előtt. Azt tartotta a legjobb olajozásnak.

– Fél a haláltól?

– Ha jön a behívó, megyek. Csak lerokkanni nem szeretnék, kiszolgáltatottá válni és útban lenni másoknak!

– Milyen életvezetési tanácsot adna azoknak, akik kedvelik önt, és figyelnek a szavaira?

– Azt, hogy a simli, a hazudozás megbosszulja magát. Összekeverednek a dolgaik, elfelejtik, hogy kivel, hányadán is állnak. Legjobb az egyenes út, a tiszta beszéd!

Robin Williams szinkronhangja

Maros Gábor (Mayer Gábor néven) 1947-ben született Budapesten. Édesapja, Mayer Imre tervezte a tatai edzőtábort. Édesanyja grófnő volt, gr. Nagylétai Lazay Gabriella, a családot emiatt rendszeridegennek tekintették a proletárhatalom kezdetén, és több mint egy évre a Hortobágyra telepítették. A kisfiú másfél éves korában rossz, romlott BCG-szérumot kapott, aminek következtében egy éven keresztül egy centit se nőtt és egy dekát se hízott. Magaslati levegőt ajánlottak neki az orvosok. Nyolcéves koráig Mátraszentimrén élt. Amikor visszakerült a családjához, palóc tájszólással beszélt, és csak kanállal tudott enni.

Aztán úgy fordult a sorsa, hogy a beszéd és az éneklés lett a mestersége. Hazai és külföldi színpadokon lépett fel, a legnagyobb sztárokkal együtt. Tagja volt több társulatnak, egy ideig az operettszínháznak és az operaháznak is. Ismert, kedvelt szinkronszínész. Többször volt Robin Williams és a Csillagok háborújából ismert robot, C-3PO magyar hangja. Háromszor nősült, két lánya és egy unokája van. Tervei szerint ősszel a MÜPA-ban lép közönség elé.

Borítóképünk: Maros Gábor és Szóka Júlia a grazi operaházban