Rangos elismerés

2022.01.23. 15:40

A Becsületrend lovagja lett az egykori szekszárdi gimnazista

A Francia Köztársaság Becsületrendjének lovagi fokozatát vehette át nemrég az egykori szekszárdi gimnazista, Rechner-Boda Gabriella. A Papageno című webújság azt is közölte, hogy a jelenleg Párizs mellett tanító zenepedagógus-karnagy egykoron Debrecenben szerezte meg diplomáját, majd „1979-ben Marokkóba költözött, ahol húsz évig dolgozott.”

Szeri Árpád

Rechner-Boda Gabriella Párizsban tanít. Tizenkilenc osztálya és nyolc konzervatóriumi csoportja van (Beküldött fotó)

Rechner-Boda Gabriella Párizsban tanít. Tizenkilenc osztálya és nyolc konzervatóriumi csoportja van (Beküldött fotó)

A fenti dátumhoz képest az időben négy évvel visszafelé haladva egy különleges, a fél ország által figyelemmel kísért eseményhez érkezünk. Ekkor, azaz 1975. március 16-án zajlott le Budapesten a „Liszt Ferenc és kora” műveltségi vetélkedő döntője, amit a Kossuth rádió egyenes adásban közvetített. „A másfél órás versenyben” – olvasható a Tolna Megyei Népújság korabeli számában – „győztek a szekszárdiak. A csapat tagjai – Boda Gabriella, Fritz Gabriella és Fenyvesi János – tovább öregbítették iskolájuk (a Szekszárdi Garay János Gimnázium – a szerk.) jó hírnevét.”

Nos, az egykori, 17 éves szekszárdi gimnazista, illetve a Becsületrend lovagja egy és ugyanaz a személy. A Papageno című webújság írásából kiderül, hogy kivételesen színes és különleges életpályát mondhat magáénak. Hiszen nemcsak Marokkóban, hanem később Kínában és Indiában is évekig tanított, s ezt teszi jelenleg is Franciaországban. A modern technikának hála, sikerült interjút készítenünk az egykori szekszárdi diákkal, aki a világ négy országán is otthagyta keze nyomát.

– Édesapámnak, Boda József református lelkésznek 1962-ben kényszerűen kellett megválnia a veszprémi parókiától – engedett betekintést a családtörténetbe Boda Gabriella. – Előbb Decsen, majd Szekszárdon hirdette az igét. Így jómagam Decsen gyerekeskedtem, majd Szekszárdon jártam általános- és középiskolába. Mindkettőről jó emlékeim vannak. A gimnáziumban Török Béla volt az osztályfőnököm. 1976-ban érettségiztem és utána zenei pályán folytattam tovább tanulmányaimat. A vetélkedőre egy mondat erejéig visszatérve, illő megemlékeznem kiemelkedő tudású felkészítőinkről, így Husek Rezsőről, a zeneiskola igazgatójáról, valamint Lányi Péter és Thész László zongoraművészekről.

A szekszárdi fiatal a Budapesti Zeneművészeti Főiskola debreceni tagozatának növendéke lett és már hallgatóként letette névjegyét a hazai zenei életben: 1978-ban a Sárrétudvari ÁFÉSZ-klubkönyvtár kórusának karnagyaként aratott sikert különböző rendezvényeken. Az ígéretesen induló karrier a diploma 1979-es átvétele után mondhatni töretlenül folytatódott, de már nem Magyarországon.

– Ebben az évben kötöttem házasságot férjemmel, aki ekkor már atomfizikusként dolgozott Marokkó fővárosában, Rabatban – folytatta Boda Gabriella. – Így én is ide költöztem és itt kezdtem el tanítani. Az uralkodó, II. Haszán király a klasszikus zene elkötelezett híve volt. Ennek köszönhetően zavartalanul dolgozhattam, egyaránt foglalkoztam általános- és középiskolásokkal, valamint tanárképző intézmény hallgatóival.

– Elmondhatom, hogy az első száz, klasszikus zenei képzettségű marokkói tanár a kezem alól került ki. Jómagam alapítottam meg az ország első gyermekkórusát, a Chanterie de Rabat együttest. Az ott töltött húsz év alatt bejárhattam ezt a különleges országot, megismerkedhettem az arab kultúrával, benne a világ talán legjobb konyhájával. Valamelyest az arab nyelvet is elsajátítottam, de maga a tanítás francia nyelven zajlott.

Boda Gabriella 1998-ban Franciaországban telepedett le és már rögtön az elején óriási kihívásnak kellett megfelelnie. Ugyanis felkérték a Párizsi Opera gyermekkarának vezetésére. Egy francia nemzeti intézmény kebelében ez kitüntetett szerep, amit magyar ember egyébként korábban soha nem látott el. Sikerekben gazdag négy esztendő után mégis váltott és ismét követte – akkor már két fiával együtt – férjét. Ezúttal Kínába. A fővárosban, a Pekingi Zenetudományi Egyetemen angol nyelven tanított karvezetést, valamint Kodály-módszert. S ha úgy adódott, kétezer kilométerrel délebbre, Kantonban is tartott továbbképzést. Kínában ekkoriban már határozottan mutatkoztak a gazdasági fejlődés jelei. Egyebek mellett monumentális építkezések, első osztályú autóutak jellemezték az előrelépés állomásait. A tanítás pedig álomszerű egy pedagógus számára, hiszen a távol-keleti országban a világ legfegyelmezettebb gyermekei igénylik a tudást.

– Én mindenhol igyekszem csakis a jót látni – fogalmazott érezhető óvatossággal, miután következő állomáshelyéről, Új-Delhiről osztotta meg élményeit. India fővárosában 2006 és 2010 között dolgozott és mint ismeretes, ez az ország nagyon más mindenhez képest. A helyi viszonyokhoz képest luxust mondhattunk magunkénak, még akkor is, ha lakásunkban időnként elment az áram és akadozott a vízszolgáltatás. Azt nem tudtam nem meglátni, hogy az utca túlsó oldalán mérhetetlen nyomorban élnek az emberek. Indiában, ellentétben Kínával, az európai klasszikus stílusnak nincs kitüntetett szerepe, itt a hagyományos zenének van elsőbbsége. Ilyen körülmények közepette vezettem Delhiben hét kórust. Közülük a leghíresebbnek számító Capital City Minstrels énekkarral európai turnén is jártunk, s nemcsak Párizsban, hanem Budapesten, a Várban is felléptünk, óriási sikerrel.

Bárhol is lakott, terjesztette a magyar zenepedagógia, a magyar zene hírétBoda Gabriella 2010 óta ismét Franciaországban, a Párizs melletti Suresnes-ben él és 2015 óta a versaillesi Pléiade Choir karnagya. – Tizenkilenc osztályom és nyolc konzervatóriumi csoportom van – érzékeltette azt, hogy munkája kitölti mindennapjait. – Oktatok arab gyökerekkel rendelkező gyermekeket is. Közülük az egyik nem akart Verdi művet énekelni. Közölte, hogy számára csakis a Korán a mérvadó. Erre arabul válaszoltam neki, valami olyasmit, hogy rendben van, megértelek. Felkapta a fejét és csodálkozva kérdezte, hogy honnan tudok arabul. Énekeltem neki egy arab dalt is és ettől kezdve lelkes tanítványom lett.

Például ezt köszönhettem a marokkói éveknek. Az összes külföldi útnak pedig azt, hogy megismerkedhettem a világ három legjelentősebb Európán kívüli kultúrájával. Bárhol is laktam, a helyi magyar intézetek révén terjesztettem a magyar zenepedagógia, a magyar zene hírét, ez mindig fontos volt számomra. Szülőhazám is értékelte munkámat, több hivatalos díjat kaptam, 2019-ben a Kodály-módszer nemzetközi népszerűsítését szolgáló tevékenységem elismeréseként átvehettem a Magyar Arany Érdemkereszt polgári tagozata kitüntetést. De nemcsak tanítottam, tanultam is. Mindenekelőtt azt, hogy annyi különböző ember van a Földön és csak úgy érdemes együtt élnünk, ha rendelkezünk kellő alázattal és mások iránti megértéssel.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a teol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a teol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában