A festészet lényege az, hogy boldogabbá tegye az embert

Németh Kata festő Borsod megyében született. Volt férje villamosmérnök, aki az erőműbe jött dolgozni, így kerültek a megyébe. Legelső kiállítása Harcon volt Bíró Jolán kiállítótermében. Legutóbb a megyei könyvtárban mutatta be a még létező vagy már nem látható, jellegzetes szekszárdi épületekről készült képeit. 

Most éppen Budapesten, a Francia Intézetben a franciául beszélő országok találkozóján szerepeltek munkái. A jelen lévő marokkóiak is úgy érezték, hogy az alkotások valódi élményből születek, és kifejezik hazájukat. Mint elmondta, csodálatosak a marokkói emberek, befogadóak, kedvesek, segítőkészek. Mikor harmadszor ment oda, már azzal várták, hogy megjött a Kata. Ők annyit tudnak Magyarországról, hogy tisztességes, jó nép lakik ott. Marrakesh főterét minden este hat órakor egy hatalmas szabadtéri étteremmé építik át, és akkor reggelig ott zajlik az élet, ahova a világ minden részéről érkeznek látogatók. Reggel pedig mindent eltakarítanak.

Ő nem mondta, de minden erről szóló szaván érezni, hogy Szekszárd mellett a másik szerelme Marokkó. Látott egy fotót az Atlasz hegységben lévő, Ait Benhaddou nevű, több ezer éves városról, ahol nem sokan, de még mindig laknak. Abban az időben még nem festett, hanem fotózott, és úgy érezte, ezt a helyet látnia kell. Minden egzotikus filmet ott forgatnak, megismeri a helyszíneket. Az első utazás még sokba került, de aztán megtanulta, hogyan lehet olcsón utazni.

Már gyerekkorában is szeretett rajzolni. Szülei beletörődtek, hogy kitapétázza velük a falakat. Általános iskolában társait is rajzolta, látta, hogy hasonlítanak, de a portrékkal sosem volt elégedett. Mindig mondogatta, ha nyugdíjas lesz, csak festeni fog. Foglalkozása könyvelő vállalkozó. A család, a két unoka mellett a festés teszi teljessé az életét. Szerencsés abban is, mondta, hogy nagyon jó, összepasszoló családja van. Úgy tűnik a fiúunokában van művészi érzék, illetve hajlam.
Festés közben megszűnik körülötte a világ. Véleménye szerint a festészet lényege, hogy boldoggá tegye az embereket, amikor a képeket nézik és az élmény elkíséri őket. 

Teljesen amatőr volt, ezért miután belépett a Bárka Szalonba, Biszák László művészeti vezetőt arra kérte, tanítsa őket, azóta, 2016 októbere óta minden második szombaton összejárnak festeni. Mint mondta, nincs a világon még egy ilyen ütős csapat. A közös munka révén rengeteget fejlődött mindenki. Megtanulták a technikai fogásokat, megoldásokat. Táborokat is szerveznek. Udvariba minden évben elmennek a polgármester vendégeként. Mostanában már előre megfestik, bekereteztetik az ajándéknak szánt képet. A községben is van belőlük, de általában ezeket a képeket adják ajándékba a Németországból hazalátogatóknak és a község vendégeinek, ami az alkotók számára is jó reklámlehetőség. 

Újabban Mórágyra is járnak festeni, ez nem bárkás, hanem országos tábor. Ha újrakezdhetné az életét, semmit sem csinálja másként. Más kérdés, hogy nem is akarná újraélni azt, ami már megtörtént. A kérdésre, hogy mi lenne a három kívánsága, legelőször az egészséget említi, hiszen minden mást meg lehet venni. A második kívánság pedig az: jó lenne, ha meg lehetne élni a festésből, és csak azzal foglalkozhatna. Harmadikként pedig örülne, ha jobb anyagi helyzetben élhetne, bár most sincs igazán oka a panaszra, tette hozzá.