Locsolkodás, határjárás, komálás

Korábban a húsvét kedden a lányok visszalocsolásának napját tartották. A bukovinai székelyeknél például a húsvét harmadik napja is ünnep volt – mondta lapunknak Balázs-Kovács Sándor néprajzkutató. Az elöljáróság ezen a napon választotta meg alszegen és felszegen is a határbírókat és a mezőőröket. A juhos gazdák kijelölték az esztena bírót, vagyis a juhfejő tanya felügyelőjét és a marhacsordást.

A húsvét utáni hetet fehérhétnek hívták, amely fehérvasárnappal zárult. A néprajzkutató szerint a húsvét utáni szerdát szárazszerdának, a pénteket ebijesztő pénteknek nevezték többfelé. Szárazszerdán sokfelé még nem dolgoztak.

Sióagárdon a húsvét utáni héten voltak a „körösztjáró napok”, vagyis a határjárás, amelynek célja az volt, hogy elűzzék a gonoszt, az ne rontsa meg a körüljárt területeket. A gyakorlatban ez úgy nézett ki, hogy a pap meg a hívek Húsvét után három nap kivonultak a határba a kereszthez, minden nap másikhoz. A pap énekelt és megszentelte a területet mind a négy égtáj felé annak érdekében, hogy legyen jó termés. A húsvét utáni vasárnapot, amely a húsvéti ünnepkör zárónapja volt, fehérvasárnapnak nevezték eleink.

– Azért hívták fehérnek, mert vége volt Jézus gyászolásának és a nagyböjtnek, így ismét világos, fehér ruhát hordhattak az asszonyok – jelezte Balázs-Kovács Sándor. Feljegyzések szerint Fehérvasárnap volt szokásban a szertartásos barátságkötés, a komálás, mátkálás. A komatálra hímes vagy piros tojást, süteményt, gyümölcsöt és bort helyeztek, azután a nagyobb lányok a kisebbekkel küldték el a választott barátnőjükhöz, verssel beköszöntve. A kapott ajándékot, ha elfogadták, kicserélték, a bort a sajátjukkal öntötték föl.

Mint megtudtuk, Kapospulán is élt a szokás. A lányok összegyűltek és egy tálban forgácsfánkot, hímes tojást tettek. Ez volt a komatál. Ezt vitték a házakhoz és versike kíséretében átadták. Várdombon ezen a napon az első áldozó gyermekek járultak oltár elé.

Koppányszántón is ismerték a komatálküldés hagyományát. Itt 12 éves leányok küldték egymásnak, a tálba vagy tányérba a legszebb hímestojásokat, fánkokat és cifra, vásári cukrot tették. A legszebb „paszitos” ruhával takarták le. A komatálat mindig egy másik kislánnyal küldték el.

Ilyenkor a kisleány illedelmesen beköszönt a házhoz, a házbeliek bevezették a szobába, ott középre állt és egy versikét mondott, majd átadta a tálat. Elfogadták, különben nagy harag lett volna. A vivő kislányt megkínálták fánkkal, közben a gazdaasszony elkészítette a csere komatálat. Aztán a komatálat váltott lányok magázták és komának szólították egymást.