A párkányon látható tojássor a múzeum május havi műtárgya

Tojássor szegélyezi a Wosinsky Mór Megyei Múzeum főpárkányát. Ez az elem gipszből készült, és a neoreneszánsz stílusú épület díszítésére szolgál. Történetét – a létesítmény történetébe ágyazva – dr. Vizi Márta ismertette. 

– Tolna megye törvényhatósági bizottsága 1895. március 29-én hozott határozatot egy vármegyei múzeum létrehozásáról – kezdte az intézmény régész főmuzeológusa. – A múzeum gróf Apponyi Sándor és Wosinsky Mór gyűjteményeiből jött létre. A leletanyag elhelyezéséről hosszas viták folytak. Az éppen felépült gimnázium üresen álló termei közül nyolcban rendezett be kiállítást Wosinsky Mór. Ennek a teremcsoportnak mint múzeumnak az ünnepélyes megnyitása 1899. június 4-én zajlott le. Ahogy azonban a termekre szükség lett az osztályok számának gyarapodásával, egyre sürgetőbbé vált egy önálló múzeumépület létrehozása. 

Ám a terv megvalósításához a vármegye saját ereje nem bizonyult elegendőnek. Ezért a megye vezetői állami támogatást kértek, gróf Széchenyi Sándor főispán vezetésével a közoktatási és belügyminiszterekhez fordultak. A belügyminiszter hatvanezer koronával, a kultuszminiszter ötvenhatezer koronával, a vármegye pedig tizenhatezer koronával járult hozzá az építkezéshez. Szekszárd városa a Sétakert keleti szélén biztosított területet a múzeumnak. 

A tervezésre a korszak neves építészeit, Herzog Fülöp Ferencet (1860–1925) és Schickedanz Albertet (1846–1915) kérték fel. Az építkezés a Magyar Nemzeti Levéltár Tolna Megyei Levéltárában fennmaradt iratok alapján részletesen végigkövethető. Az építési napló tanúsága szerint Marton Miksa pécsi vállalkozó kivitelezésében, Tóth Henrik mérnök felügyeletével 1900. augusztus 28. és 1901. augusztus 7-e között, tehát mindössze egy év alatt készült el a múzeum. Az új épületbe való átköltözés nagyjából egy évig tartott. Az idők folyamán felújításokat és átalakításokat is végeztek rajta. 

Pilaszter, architráv és geiszon 

A múzeum főpárkányát a földszintet az emelettől elválasztó párkányról induló pilaszterek – falazati féloszlopok – támasztják alá. A főpárkány három részből áll: a pilaszterek fejezetén végigfutó, lépcsősen tagolt gerendából – architráv –, középső, sima, díszítés nélküli képszékből és a képszék felett lévő zárórészből, a geiszonból. A geiszon a homlokzat lezárásának utolsó esztétikai eleme. Felső részével az ereszt tartó gerendavégekhez kapcsolódik. A gerendázat alatt úgynevezett tojássor – tojásléc – fut végig. A tojássor alsó szegélykeretét fogazat támasztja alá. A fogazat váltakozva kiugró, konzolszerű, téglalap alakú elemek sora. 

Az ókori görög építészetben ezeket az elemeket kőből faragták ki. A 19–20. században kisebb részekre osztva agyagból formálták meg és kiégették, vagy kültéri gipszből öntötték ki. 

A múzeum párkányának tojásléc- és fogazatdísze kültéri gipszből készült, amit mészalapú, színezett festés védett az időjárás viszontagságaitól.