Dunaföldvári szerzetesek könyvtárából került a múzeumba a hónap műtárgya

A 16. században élt svájci Johannes Fries – avagy latinizált formában Johannes Frisius – sokoldalúságát bizonyítja, hogy matematikus, orvos, valamint református teológus volt. Mindemellett szótár készítésére is vállalkozott: Dictionarium bilingue: latino-germanicum & germanico-latinum című kötete elsőként 1556-ban jelent meg.

– Kiállta az idők próbáját – mondta Hucker Veronika, az intézmény könyvtáros-múzeumpedagógusa, aki bemutatta a különleges műalkotásnak is beillő kiadványt. – Annyira, hogy még 1704-ben is utánnyomták. Ekkor Zürich városában Heinrich Bodmer nyomdája adta ki. A kétnyelvű szótár első fele latin-német, a második német-latin nyelveken íródott, a német rész gót betűs. A kötet a dunaföldvári ferences rendház könyvtárából került a múzeum könyvtárába, 1952-ben leltározták be.

Az előzékcímlap nyomtatott betűkkel latinul tudatja, hogy a szótár Johann Casparo Svicero szerzőségével és új módszerű rendszerezésével jött létre. A címlap melletti oldalon Tobias Stimmer svájci festő és illusztrátor 1568-as metszete látható az eredeti szerzőről, azaz Johannes Frisiusról. A rajzban a kép alatt és felett is latin keretfelirat található: „Iohannes Frisius Tigurinus aetatis suae LX.M.D.LXIIII.”, miszerint a zürichi Frisius 1564-ben 60 éves. Ezt a portrét gyakran Stimmer legkorábbi fametszetének tartották, pedig a keretfeliratot tévesen értelmezték, hisz ő ezt 1568-ban készítette, az akkor már négy éve elhunyt Frisius halotti arcképe nyomán.

A szótár címlapja röviden összefoglalja a kötet tartalmát. Frisius külön üdvözli az olvasót – Lectori salutem –, illetve I. Lipót császárt, továbbá a kötet elején a római naptárt is bemutatja. A latin–német kéthasábos szótárrészt a német–latin rész követi. A két rész erősen aszimmetrikus, az első terjedelme jóval több, mint a második. Lehetséges, hogy a német szavakat ezidáig nem sorolták még fel ábécérendben, nem leltározták. A kötet a szótárrészek mellett hozzáadott függeléket, hasznos kiegészítéseket is tartalmaz.

„Garcia barát egyszerű használatára” 

A bosnyák származású ferences szerzetesek 1700-ban telepedtek le Dunaföldváron, ahol 1737-ben új templomot és zárdát is építettek. Kolostoruk konventté alakult. A rendház könyvtárát a 18. század végén rendezték be. A szerzetesek az 1858-as tűzvész után hagyták el a települést. Az épületben ma plébánia és gimnázium működik, de egy kis könyvtárhelyiség megmaradt, az eredeti berendezésekből pedig a könyvespolcok és a falfestés is az utókort gyarapítja.

A kötet elején több kézírásos bejegyzés is utal a dunaföldvári származásra. Az első üres védőlapon korabeli possessori – azaz tulajdonosi – igazolás található: „Ad simplicem usum Fr[atr]is Michaelis Garcia 1734”, vagyis „Michael Garcia barát egyszerű használatára”. A borító utáni védőlapon a „Bibl. Fran. Föld.” rövidítés a dunaföldvári ferences rendház könyvtárára utal, a számok pedig az akkori leltári számok lehetnek. A „Pro Con[ven]tu Földvariensi 1778” jelentése pedig: „A földvári konvent részére”.