Együtt fújja a mester és egykori tanítványa

Zenei versenyeken zsűriként tevékenykedett hosszú éveken át, ilyen zenei versenyen zsűrizte az akkor még középiskolás Pecze Balázs trombitajátékát. Később a zsűritag tanítványa lett a fiatalember. Ma már együtt dolgoznak a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarában. Pecze Balázs saját tanárának szólamvezetője lett.

– Gyerekkorom óta ikon számomra Kirsch János. Édesapám is trombitás, és jól ismerik egymást Janival, ma is jó kapcsolatban vannak. Kiskoromtól fogva gyakran hallottam a nevét – emlékezett vissza Pecze Balázs, aki később a Zeneakadémia mesterszakán került szorosabb kapcsolatba az „ikonnal”.

– Az életre való felkészülésre fektettük a legnagyobb hangsúlyt – mesélte Kirsch János. Balázs a Zeneakadémia Nagytermében játszhatta diplomakoncertjét. Ez azért különleges, mert egy évfolyamból évente két fő vizsgázhat az exkluzívnak számító színpadon a fúvós tanszéken belül.

– Fura kilépni arra a hatalmas színpadra, amelyen akár egy nyolcvan fős zenekar is elfér. A diplomakoncert előadásához is egy kisebb zenekart szokás felkérni. Nem mindennapi élmény – mesélte Balázs, aki eleinte inkább jazzt játszott különböző együttesekben, majd a Magyar Rádió Zenekara felé vette az irányt. Ahhoz, hogy valaki bekerülhessen a rangos együttesbe, próbajátékon kell megfelelnie.

– Előfordul, hogy egy próbajátékra csaknem harmincan is jelentkeznek. Valamennyi jelentkezőnek ugyan azokat a darabokat kell eljátszania egy paraván mögött. A mobiltelefonjukat le kell adniuk a sorszám húzás előtt, nem csoszoghatnak, nem szólalhatnak meg, nem adhatnak semmilyen jelet, csupán kétszer fújhatnak a hangszerbe hangolás céljából – mesélte a szigorú feltételeket Kirsch János, aki többedmagával, csaknem az egész zenekarral hallgatta síri csöndben minden alkalommal a próbajátékokat. Pecze Balázs a szólamvezető trombitás helyére pályázott, több sikertelen próbajáték is lezajlott, ahol senkit sem vettek fel, mire végül őt választották.

– Nemcsak zeneileg, hanem lelkileg is megterhelő egy ilyen helyzet, mert az ember keze -lába remeg. A pályázó pontosan tudja, kik ülnek a paraván mögött, és jól akar teljesíteni. Persze nem mindig sikerül a maximumot nyújtani, van aki annyira izgul, hogy hiába ő lenne a legjobb, a stressz miatt könnyen elrontja a meghallgatást – mesélte Balázs.

– Örülök, hogy a tanítványom kapta ezt a posztot a zenekarban. Ha sportnyelvre fordítanánk, olyan, mintha én hátvéd lennék, ő pedig a csatár, aki a neki passzolt labdámat belövi végül. Balázs a szólamvezető, nem főnök és beosztott viszonyban vagyunk – mondta Kirsch János, aki Pecze Balázzsal együtt nagyon széles repertoárt játszhat a zenekarban, ahol a kortárs zeneszerzők művei mellett a klasszikus darabokat is játszák immáron együtt.

Világszerte azért hozták létre a rádiózenekarokat, hogy a kortárs műfaj is megmaradjon. – Eleinte feltettem a kérdést, hogy ki hallgatja ezeket a zenéket, mert néha nekünk sem könnyű eljátszani a kortárs darabokat, hiszen a hangszerek olyan részének is szólnia kell, aminek korábban nem volt szerepe a zenében – mondta Kirsch János. – Elég széles a repertoárunk, játszunk populáris zenéket is, mert egyben koncertező zenekar is vagyunk. A klasszikusoktól az operetten át a könnyűzenéig minden műfaj szerepel a repertoárban.