A császár láthatatlan ruhát öltött Szekszárdon

A császár új ruhája klasszikus és közkedvelt mese. Hans Christian Andersen műve már számtalan feldolgozást megélt, legyen szó színpadról vagy filmről. A Deutsche Bühne Ungarn is színre vitte, a bemutató szerdán 15 órai kezdettel fogadta a közönséget. A német fordításban a Des Kaisers neue Kleider címet viselő darab telt házat vonzott, ez is bizonyítja a dán szerző töretlen népszerűségét. A történet jól ismert: él egy császár egy távoli országban, akit csak az érdekel, hogy jól öltözött legyen. Szeretné megünnepelni uralkodásának tizedik évfordulóját, de úgy érzi, nincs ezen alkalomhoz illő ruhája. Ettől rettentően boldogtalan és felettébb mérges is lesz, aminek hamar híre megy országában. 

Sok vállalkozó jelentkezik a császár megsegítésére. Köztük két csaló is, akik megígérik neki, hogy egy különleges anyagból egy egészen rendkívüli ruhát készítenek. Ez az anyag olyan, amit csak az okos és a munkájukban igazán rátermett emberek képesek látni. Ez tetszik a császárnak, így a csalók rögtön belekezdenek a munkába. Vajon sikerül a tervük? A uralkodó számára a meglepetés nem marad el!

Hans Christian Andersen meséje a hiszékenységről, a gyávaságról és a pimaszságról szól Hans Escher új dramatizálásban. Nemcsak a darab, hanem az osztrák rendező is debütált a Szekszárdi Német Színházban. A nyár folyamán megtekintett egy próbát a DBU-ban, és a látottak alapján elfogadta a felkérést a rendezésre. Ugyancsak első alkalommal mutatkozott be két új színművész, a császárt alakító Niklas Schüler, valamint a miniszter szerepét megformáló Dominik Spies. Mindketten Németországban, a Vorpommern színészakadémián folytatták tanulmányaikat. Rajtuk kívül Paula Donner, Melissa Hermann és Sipos Eszter lépett színre. Tették ezt valamennyien szó szerint mesebeli jelmezekben, köszönhetően Andrea Hölzl díszlettervezőnek.

– Napjainkban is több izgalmas olvasata van a mesének – nyilatkozott lapunknak Lotz Katalin, a DBU igazgatója. – A felszínt tekintve azzal találkozhatunk, hogy sok ember számára valójában a külsőség – manapság például a márkás ruha – számít elsődleges szempontnak. Ebben a társadalmi méretű játékban rengetegen részt vesznek. Sőt, ha lehántjuk a külsőségeket, még akkor is sokan úgy tesznek, mintha látnák a lényeget. Nagy kérdés, és erről is szól a darab, hogy meddig lehet elmenni ebben a hazugság spirálban? Nemcsak a felnőttek, a gyermekek is jól érzékelik ennek a helyzetnek a fonák és képmutató mivoltát. Sőt, a mesében éppen egy gyermek mondja ki az igazságot: a császár meztelen!

Hans Christian Andersen (Odense, 1805. április 2. – Koppenhága, 1875. augusztus 4.) dán költő és meseíró – olvasható az internetes Wikipédia lexikonban. „14 éves korában ment Koppenhágába, hogy ott a királyi színháznál zenész legyen. A színház igazgatósága és VI. Frigyes király támogatásával 1822–1828 között latin iskolába, majd egyetemre járt. Híres meséi: A kis gyufaáruslány, A császár új ruhája, A tűzszerszám, A rút kiskacsa, A kis hableány, A rendíthetetlen ólomkatona, A Hókirálynő. Sokat utazott Európában. 1841-ben Magyarországon is járt, ahol többek közt bejárta Pestet, Budát, és Mohácsot.”

Hadd tegyük hozzá, hogy a Dunán felfelé hajózó Andersen Mohács után óhatatlanul találkozott a Tolna megyei tájjal is, hiszen erre vitt útja. Sajnos, Tolna megyei települést nem említ útikönyvében, a néhány mondatban tárgyalt Mohács után az olvasót kisvártatva már Pestre és Budára kalauzolja. Ugyanekkor – tehát 1841-ben – „a Regélő Pesti Divatlap már Andersen meséi közül közölte kivonatosan A’ császár uj öltözete című szöveget” – olvasható Gulyás Judit tanulmányában, melynek Andersen meséinek korai magyar recepciója a címe. „Ez a közlés a kortárs európai irodalomban való meglehetős tájékozottságot és naprakészséget sejtet, hiszen a mese eredetileg csak négy évvel korábban, 1837-ben jelent meg, dánul. Feltehetően az ismeretlen fordító német változatból dolgozott. Andersen meséi németül először 1839-ben jelentek meg önálló kötetben, amely a Des Kaisers neue Kleider című szöveget is tartalmazta.”

A fordító személyéről nincs tudomásunk. A tanulmány azt is közli, hogy „szintén 1841-ben a Koszoru (Szép-Literaturai Ajándék a Tudományos Gyűjteményhez) tette közzé ugyanezt a mesét egy másik fordításban, A’ király láthatatlan öltözete címmel. Ez a szöveg jóval hosszabb, mint a Regélő Pesti Divatlapban megjelent változat, az eredeti (feltehetően német fordításban elérhető) szöveget követi.”

Az első ismert hazai Andersen fordító „jelen tudásunk szerint Beöthy László.” Az 1826-ban született író, humorista 1846-ban, tehát húszévesen a Honderüben két részletben jelentette meg a Hableány című mesét. „Az 1850-es években egyre több Andersen-mesefordítás jelent meg, eleinte a sajtóban és időszaki kiadványokban, majd sor került az első magyar nyelvű Andersenmesekötet kiadására 1857-ben, Szendrey Júlia fordításában. Ezt a kötetet előlegezte meg A vizcsep című Andersen-mese, amelyet a Pesti Napló közölt 1851-ben. A »Mutatvány Andersen regéiből« felcímmel megjelent mese fordítója Petőfi Julia volt.”

A császár új ruhája című Andersen mese ugyancsak korán felkeltette a hazai kritikusok figyelmét. A Magyar Szemle 1892. decemberi 4-i lapszáma részletesen foglalkozik a művel, megjegyezve, hogy „olvasható ennek a mesének vázlata Juan Manuel elbeszélései között és »Der Pfaffe Ameis« czímű középnémet költeményben és másutt. De igazi komikumot csak Andersen tudott a hálás tárgyba lehelni.” Ugyancsak ezen újság az 1894. június 17-i lapszámban hasonló adalékkal szolgál. „Don Juan Manuel (1273-1347.), a jeles hadvezér, mozgalmas életében elég időt talált arra, hogy irodalmilag is működjék. Tőle való az »El conde Lucamor« czimű didaktikus novellagyűjtemény, melynek hetedik fejezete arról szól, hogy egy király hogyan járt három csalóval.”