Drámai gyilkosság a szekszárdi német színházban

„Georg Büchner tizenegy éves volt, mikor 1824. augusztus 11-én a lipcsei piactéren lefejezték Johann Christian Woyzeck borbélyt, mivel féltékenységből megölte élettársát. Három évig vitatkoztak a jogászok és az orvosok, mennyire beszámítható a gyilkos. Büchner a per és korabeli feljegyzések nyomán írta meg a Woyzeck-dráma jeleneteit” – olvasható a Magyar Hírlap 1971. március 4-i lapszámában, a színre vitel alkalmából közölt, elismerő méltatásban. 

A töredékben fennmaradt dráma remekmű mivolta felől soha nem volt kétség, az irodalomtörténészek egybehangzó véleménye szerint egy zseni vetette papírra. Ráadásul egy ifjú géniusz, akinek földünkön nagyjából ugyanannyi idő adatott, mint Petőfi Sándornak. Georg Büchner ugyanis 1813-ban született és 1837-ben halt meg tífuszban. Tisztes hivatása szerint orvos volt, élete utolsó esztendejében a zürichi egyetemen az anatómia docenseként tanított. Rá jellemző érdekességként megemlíthető, hogy doktori disszertációját francia nyelven írta a márnák idegrendszeréről. 

Ez az egyébként zaklatott életű, kivételes elme irodalmi életművét alig két esztendő alatt alkotta meg. Írt vígjátékot (Leonce és Lena), egy töredékes elbeszélést (Lenz), valamint két drámát (Danton halála, Woyczek). Utóbbi, szintén egy irodalomtörténész szerint, mindent megelőzött: expresszionizmust, futurizmust, szürrealizmust, új tárgyiasságot. Más, ugyancsak mértékadó literátorok szerint ezen művében akár ha Shakespeare gondolatiságának 19. századi visszhangja is fülünkbe csengene. 

Ezt a drámát mutatta be kedden este 19 órai kezdettel Szekszárdon a Magyarországi Német Színház. A Deutsche Bühne Ungarn honlapján található ismertetés így foglalja össze a tartalmat: „Franz Woyzeck egyszerű közlegény. Házasságon kívül született kisfiát és barátnőjét elkeseredetten szereti. Annak érdekében, hogy családját el tudja tartani, testét áltudományos orvosi kísérletek számára ajánlja fel. Woyzeck szüntelenül hajszolja magát: hogy elég pénzt keressen, hogy szeressék, hogy mindenkinek megfeleljen. Felettese, orvosai is addig hajszolják, amíg ki nem ölnek belőle minden emberséget.” 

– Georg Büchner e drámatöredékében olyan társadalmi modellt állít fel, ami ma is érvényes – nyilatkozta lapunknak Lotz Katalin, a DBU igazgatója. – Nem az egyén terhelhetősége vagy gyengesége áll a középpontban, hanem egy arrogáns és képmutató társadalom erőszakossága, mely a kiváltságokért, a pénzért és a hatalomért folytatott küzdelemben nem rest Woyzecket mentálisan és testileg is megtörni. Amikor mindez tragédiába torkollik, az egész nem jelent többet egy újabb tökéletes gyilkosságnál. 

Hadd tegyem hozzá, hogy előadásunkat nemcsak felnőtt közönségünknek, hanem a középiskolás korosztálynak is ajánljuk tizenöt éves kortól. Az előadáshoz díjmentes színház-pedagógiai felkészítő foglalkozás rendelhető. Háttér­anyag-gyűjteményünk letölthető a honlapról. 

Az Osztrák Kulturális Fórum Budapest támogatásával létrejött előadásban Franz Woyzeck alakját Otto Beckmann formálja meg. További szereposztás: Marie Zickwolf – Sipos Eszter, Kapitány – David Földszin, Tamburmajor – Dominik Spies, Margreth – Melissa Hermann, Doktor – Niklas Schüler, Doktornő – Paula Donner, Andres – Horgász Dezső. Az előadást a szerbiai, vajdasági születésű Nemanja Petronje rendezte. Visszatérő vendégművész a DBU-ban, hiszen 2016-ban ugyanitt debütált a Bölcs Náthán színre vitelével, ugyanebben az évben a Júlia kisasszony, 2020-ban pedig A sirály rendezése fűződik személyéhez.

Az igazi csemegét jelentő, nyolcvan perces darabot a közönség csak magyarul beszélő tagjai is tökéletesen megérthetik, köszönhetően a színpad fölé helyezett, nagy méretű tévé képernyőjén látható magyar feliratnak. Akik pedig a premieren nem lehettek jelen, azokat a február 22-i, szerdai, avagy a február 23-i, csütörtöki előadás várja, 19 órai, illetve 16 órai kezdettel.