A Magyar család tekint az utókorra

Családi fotóval gyarapodott a megyei múzeum. A házaspárt ábrázoló kép február hónap műtárgya az intézményben. A felvétel Borgula Emil műtermében készült.

Szeri Árpád

Csapai János a díszes, gipszmintás keretű fényképpel, azaz február hónap műtárgyával (Fotó: Mártonfai Dénes)

Keretes képet ajándékozott a múzeumnak – több tárggyal együtt – 2021 augusztusában dr. Magyar Pál. Az adományozó ismert személyiség, 2001 és 2019 között, nyugalomba vonulásáig Tolna megye főügyészeként tevékenykedett. A gipszmintás keretű, 91 centiméter széles, 76 centiméter magas képen az ajándékozó dédszülei láthatók. A család a volt őcsényi hegyi, ma Szekszárd-Szőlőhegy, Harang utcai tanyában lakott. A részletekről Csapai János, az intézmény néprajzos muzeológusa tájékoztatta lapunkat.

A felvétel tehát Magyar Pál (1878. szeptember 17–1957. augusztus 7.) középbirtokos őcsényi gazdát és feleségét, Hajdú Évát (1881. január 28– 1957. június 30.) ábrázolja. Még egyikük sem volt húszéves, amikor 1897. január 12-én összeházasodtak. Két gyermekük született, Pál 1901-ben és Éva 1904-ben. Magyar Pál 1931-től községi közgyám tisztséget töltött be, majd az 1934. januári községi elöljáróválasztáskor bíróvá választották. Tisztségéből következőleg helyi elnöke volt az 1932–1939 között működő kormányzó pártnak, a Nemzeti Egység Pártjának.

A párt egyik fő programja volt a közigazgatás és a szervezés összekapcsolása. Ugyancsak 1934-től a Tolnamegyei Tejszövetkezetek Szövetkezetének alelnöki tennivalóit is ellátta. Bírósága idején az Új Nemzedék című újság hasábjain 1937. július 24-én Sok a panasz Őcsényben… címmel írt Szakály Ferenc újságíró a településről.

A felvétel Magyar Pál középbirtokost és feleségét, Hajdú Évát ábrázolja (Fotós: M. D.)

„Hát kívánságunk az lenne elég – mondja nagy nekibuzdulással Kiss Gergely főjegyző, akinek szavaira az asztal túlsó sarkán Magyar Pál bíró uram rábiccent a fejével.” Problémaként sorolják fel a kutak vizének minőségét, az egyetlen ártézi kút elapadásától való félelmüket. Tervekben szerepelt az óvoda bővítése, új csődör- és bikaistálló, orvoslakás és rendelő építése, melyekre a fedezet rendelkezésre állt. Távlati tervekben új községháza és jegyzőlakás építésén, a szőlőhegyre vezető út kövezésén gondolkodtak. Mindezek az 1940-es évek közepére elkészültek.

A felvétel Szekszárdon, Borgula Ede műtermében készült. A fényképész 1910-ben nyitotta műtermét Szekszárdon, a Széchenyi utcában. Intenzív reklámba kezdett a Tolnavármegye és Közérdek, illetve a Tolnavármegye című újságban. A siker nem maradt el, több generáció követte a családban a foglalkozást. Rengeteg sárközi család különféle eseményeit örökítették meg a Borgula fényképészek, akár a műtermükben, akár a helyszínen.

A sárközi gazdacsaládokban különösen kedveltek voltak az ehhez hasonló, kinagyított, keretezett fotók. A mai szemlélőnek szembetűnik a korabeli fotókról az ábrázolt személyek zárt, feszes testtartása, arcmimikája. Mosoly nem látható ezeken a képeken. A paraszti világban ugyanis a fényképezés különleges alkalom volt, melynek megadták a módját.

Végigjárta a szakmai létrát

Dr. Magyar Pál, az adományozó gyakorta megszólalt lapunkban, 2001-ben, megyei főügyészi kinevezése alkalmából többek között ezt nyilatkozta: „– Bár őcsényi vagyok, s a szüleim most is ott élnek, kicsit bonyhádinak is érzem magam. A Petőfi Sándor Gimnáziumban érettségiztem, ott voltam kollégista. A középiskola nekem sokat adott, szinte többet, mint az egyetem. A jogi diploma megszerzése után egyenes volt az utam, hiszen a Legfőbb Ügyészség ösztöndíjasa voltam. Végigjártam a szakmai, ha úgy tetszik a szamárlétrát. Szinte mindent csináltam, amit büntető ügyszakban érdemes. Közlekedési ügyészként egy kicsit belekóstoltam más területekbe is.”