Vas Gereben könyve a hónap műtárgya a múzeumban

Vas Gereben első regénye 1855-ben jelent meg A régi jó idők címmel és nagy sikert aratott. A Wosinsky Mór Megyei Múzeumban április hónap műtárgyaként választott könyv a szerző összes művei sorozat első kötete. Mint ilyen, első része az 1886–1900 között megjelent, tizenkét kötetes díszkiadásnak. A szerzőről és a hónap műtárgyáról Hucker Veronika, az intézmény könyvtáros-múzeumpedagógus munkatársa készített összefoglalót, lapunk ezt az áttekintést adja közre. 

Vas Gereben kereken kétszáz éve, 1823 áprilisában született Radankovics (Radákovits) József néven a Tolna vármegyei Fürgeden. Az urasági gazdatiszt jogásznak álló fia az 1848–49-es szabadságharc idején a magyar kormány megbízásából szerkesztette a Nép Barátja című, nagy példányszámú, propagandisztikus hetilapot, ahol egy ideig Arany János volt a társ­szerkesztő. Később börtönbe került, ezután felhagyott az ügyvédi pályával és egészen az irodalomnak szentelte magát. 1868 januárjában Bécsben halt meg.

A 19. század második felében az ország egyik legolvasottabb, legnépszerűbb írója volt. Írói álneve Harapófogó Dániel, illetve Vas Gereben. Utóbbit a csípős, gúnyos, élcelődő humora miatt kapta. A gereben fésűforma, „goromba” mezőgazdasági eszköz, mellyel a növényi rostokat – például a kenderét – kényszerítik rendre. Ha a gereben vasból készül, akkor az még „gorombább”. Az író a társaságok kedvelt alakja volt, de nyughatatlan természete miatt sokat költözött. Szertelenül élt és úgy is írt. 

Anyagi gondjai a siker ellenére egész életén át követték. Az 1850-es évektől az elbeszélések, adomák, anekdoták mellett már a regények, regényes korrajzok kerültek nála előtérbe. Termékeny író, aki húsz év alatt huszonegy önálló kötetet adott ki. A hónap műtárgyaként kiválasztott könyv címlap melletti oldalán Vas Gereben aláírása és portréja látható. Ezt Theodor Mayerhofer (1855–1941) osztrák származású festő, illusztrátor készítette. 

A regény negyvenkilenc fejezetből áll – minden fejezet külön címet kapott –, illetve a végén négy oldal betoldás található. Ez utóbbi a Franklin Társulat kiadásában Budapesten megjelent köteteket sorolja fel. A szöveget számos fekete-fehér szövegközi és néhány egész oldalas, Gyulay László (1843–1911) festőművész, grafikus által készített rajz illusztrálja. 

A regény cselekményének korszaka a napóleoni háborúk és az 1848-as forradalom közötti időszakot öleli fel. Vas Gereben ezen korszak Magyarországát és annak társadalmi rétegeit mutatja be, humorral és élcelődéssel, a korrajz és a fikció határvonalán mozogva. A cselekmény szinte mozaikszerű, a fő- és mellékszálak váltogatják egymást, az élőbeszéd közvetlensége váltja a leíró részeket. Vezérmotívum a majoresco – az elsőszülött fiúgyermek – története. Azaz, egy magyar mágnás, aki külföldön nevelkedik, idegen emberekre bízza birtokait, akik lassan a „romlás szélére juttatják”.

E történettel párhuzamosan halad több mellékszál, egy-egy regényalakkal: Szántay Sándor, a törekvő köznemes; Pista, a huszár; Jakab, a zsidó és így tovább. A régi idők utáni nosztalgia, a régi erkölcsök és szokások fontossága mellett megjelennek a szabadelvűség és a haladás eszméi is a történetben a nemességtől kezdve az alsóbb néprétegekig.